És akkor ez most már mindig így lesz? Hogy este 11-ig takarítok, főzök, mosok, mosogatok, gyereket terelgetek? És soha többé egy perc időm se lesz magamra?
Hát...
Végül is az anyám is ezt csinálta, aztán amikor nyugdíjba ment és azt csinálhatta volna amit akart, akkor beteg lett és meghalt. Decemberben ment nyugdíjba, február elején kiderült, hogy rákos, egy évre rá meghalt.
Tudat alatt biztos félt a szabadságtól és dolgozni akart...
Dehogyis, olyan boldog volt, tervezgetett, alig várta, hogy nyugdíjba mehessen. Hiába, az élet a legnagyobb, legundorítóbb, legigazságtalanabb geci.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.