Hát, úgy tűnik mindenki eléggé megzakkant a költözési előkészületektől: az amúgy is neurotikus macska eszelősen nyalogatja magát egyfolytában (nagyon sajnálom szegényt, főleg, mert még mindig fogalmunk sincs mi lesz vele, valószínűleg hazaküldjük Pestre és a nagynénémék befogadják egy időre), a babák vacakul alszanak (Léna óránként felsírt ma hajnalban, aztán Marcussal valamin vihogni kezdtek, ez ment vagy egy fél órán át, mi meg amúgy is hullák vagyunk és őket kellett csitítgatni, elég pocsék; és ez nem az első eset volt mostanában).
Mondjuk azt sem csodálom, hogy a gyerekek kivannak: nyilván érzik a mi idegességünket, a lakás és az ő szobájuk is teljesen csupasz, alig sétálunk, folyton intézkedünk meg pakolunk, ha ébren vannak akkor is (hisztiznek is rendesen miatta), jaj, utálatos az egész.
Úgy döntöttünk, hogy nem lesz garage sale, amink még van, azt eladakozzuk, egyszerűen nincs már kapacitásunk eladogatni dolgokat.
Istenem, csak menjünk már innen, számolom a napokat, komolyan. Elegem van nagyon.
Mondjuk azt sem csodálom, hogy a gyerekek kivannak: nyilván érzik a mi idegességünket, a lakás és az ő szobájuk is teljesen csupasz, alig sétálunk, folyton intézkedünk meg pakolunk, ha ébren vannak akkor is (hisztiznek is rendesen miatta), jaj, utálatos az egész.
Úgy döntöttünk, hogy nem lesz garage sale, amink még van, azt eladakozzuk, egyszerűen nincs már kapacitásunk eladogatni dolgokat.
Istenem, csak menjünk már innen, számolom a napokat, komolyan. Elegem van nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése