Persze a gyalázás nyilván önvédelem (is), mert piszkosul fáj a szívem, hogy egy hét múlva elköltözünk.
Hiába volt nehéz itt, azért elég nagy békességben éltünk, elég jól elboldogultunk (persze sok probléma volt, de az élet az egy ilyen), a babák itt születtek és hiába, hogy bezárva éltem két évig, egy csomó fontos dolog ideköt, az angolom csúcsra járatódott (szerintem sosem volt ennyire jó szókincsem és nyilván nem is lesz már) és hát az egész állati érdekes volt.
Úgyhogy azért rendesen összefacsarodik a szívem minden nap, mert most egy életnek megint vége van.
PS: Van egy magyar ismerősünk az egyetemen, tegnap kicsit leveleztünk, csodálkozott, hogy elköltözünk, de aztán azt mondta, hogy szerinte a gyerekek itt annyira elszigetelten nőnek fel, hogy miattuk mindenképp jobb lesz nekünk Európában.
Ő magáról azt mondta, hogy hiába van itt a férjével munkájuk, egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy Amerikában öregedjen meg. Marci is azt mondta nekem valamelyik nap, hogy ő már inkább nem akar floridai nyugdíjas lenni...neki mondjuk nagyon elege van Amerikából, ha jól érzékelem.
PS: Van egy magyar ismerősünk az egyetemen, tegnap kicsit leveleztünk, csodálkozott, hogy elköltözünk, de aztán azt mondta, hogy szerinte a gyerekek itt annyira elszigetelten nőnek fel, hogy miattuk mindenképp jobb lesz nekünk Európában.
Ő magáról azt mondta, hogy hiába van itt a férjével munkájuk, egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy Amerikában öregedjen meg. Marci is azt mondta nekem valamelyik nap, hogy ő már inkább nem akar floridai nyugdíjas lenni...neki mondjuk nagyon elege van Amerikából, ha jól érzékelem.
