Az itthonról dolgozás egyelőre azt jelenti számomra, hogy reggel a gyerekekkel megyek az oviba, aztán szép kényelmesen elmegyek vásárolni meg futni és futás közben erősen szuggerálom a főnököm, hogy ne hívjon semmilyen marhasággal, mert hát a céges mobilt, azt otthon hagytam, naná. Az itthonról dolgozás tehát csodálatos.
Menjetek futni, nincs jobb a futásnál, időnként rohadtul fáj és reménytelen, de ha végigcsinálja az ember a kitűzött távot/időt, akkor igazi szuperhősnek érzi magát. Nagyon büszke vagyok a tanárainkra: öten mennek félmaratont futni a tizenöt tanárból (ennyit a dagadt, puhány amerikai sztereotípiájáról). Mindenkire büszke vagyok, aki fut: sokkal inkább érzek sorsközösséget a futókkal, mint mondjuk a magyarokkal.
A macska szerintem azt hiszi, hogy tél van: tegnap háromszor vacsorázott.
