Tegnap elmentem futni, mert szörnyű bűntudatom támadt a legalább tizenötezer bevitt kalória miatt - rémes volt, éreztem, ahogy a csokinyulak összebalhéztak a sonkával, de hősiesen lenyomtam öt kilométert, igaz, beteg medve tempóban.
Ma meg lebicikliztük az egyik leendő iskolai biciklis kirándulás útvonalát: mingyár elpusztulok az álmosságtól és szétmegy a seggem, mert feltörte az ülés.
Ja, ha tudtok jó endokrinológust, írjatok: a kezdő cukrom meg az inzulinom ugyan szép alacsony, de a két órával későbbi jóval alacsonyabb. Fogalmam sincs mit gondoljak, miután kiolvastam az interneteket ezügyben: egyesek szerint ez rettenetesen szörnyű betegségre utal, mások szerint örülni kell. Találtam egy olyan tanulmányt is, mely szerint van aki extra érzékeny a cukros löttyre amit a terheléskor itatnak az emberrel és bár nincs semmi baja, a szervezete mégis ilyen furán reagál - szóval nem bánnám, ha valami hozzáértő orvos mondana erre valami okosat, meg ha tudnám, hogy kell-e aggódni, az se volna rossz, mert akkor aggódni fogok odaadóan. Amúgy meg minden más értékem tök jó, világosan látszik, hogy semmi baja a pajzsmirigyemnek, mondjuk sejtettem ezt én azért na.
