Muszáj beszélnem róla, bár már nyilván minden blogon hatezerszer megemlékeztek az ügyintézés lehetetlenségéről: a sztori annyi, hogy apukám halála után még mindig nem írattunk át semmit az én lakásomban (amit annak idején a szülők vettek és végül apukám nevére került), de most hirtelen szükségessé vált és az őrületbe kerget ennek lehetetlensége, például kérjek a földhivataltól nem hiteles tulajdoni lap másolatot, oké, persze anyádat, mikor, hogyan, nézem, hogy hogyan lehetne megúszni egy ilyen földhivatali bulit (a földhivatal köztudottan heti egyszer van nyitva földi halandók számára, mondjuk szerdán délelőtt 10.30-tól 10.40-ig), észreveszem, hogy van online ügyintézés, ügyfélkapuval, szuper, fasza, a boldogságom két másodpercig tart, amíg ki nem derül, hogy a keresett ingatlan nem található, jó, egyelőre nem adom fel, veszem a telefont, jók azér az ősi módszerek is, azaz jók lennének, de a felhasználó átmenetileg nem kapcsolható. Remek, csodás, gratulálok.
Ez miért van így, valaki mondja meg! Miért kell a világon minden dokumentumot bemutatni az összes szaros kis ügy miatt?! Épp a saját nevemre akarom íratni a villanyórát és akkor majd most valahogy ezzel visszaélek? Sírok, komolyan.
PS.: És persze még ügyintézés közben is rosszul vagyok az iratoktól, amiket mutogatnom kell: az elhalt így meg úgy, rémes, utálom. A szüleimet már csak ilyen papírdarabokon, elhaltként jegyzik, borzasztó, minden egyes alkalommal, mikor elolvasom, összeugrik a gyomrom.
