Szerintem a jó iskolákban egyébként azt reméli a vezetőség, hogy annyira sokat kell készülnöd az óráidra, hogy a sok készülésben és hullafáradtságban észre sem veszed, hogy ezt tulajdonképpen éhbérért csinálod. Mondjuk nem nagyon szeretem itt sem, hogy a tanárok egyfolytában sopánkodnak, ugyanakkor kétségtelenül igazuk van: az oktatásban kábé ugyanaz a foskáosz uralkodik, mint az egészségügyben.
Ha jó órát akarsz tartani, akkor szépen fénymásolsz meg nyomtatsz a saját pénzedből, kurva drága könyveket veszel, hogy minél jobb feladatokat tudj nyomtatni és fénymásolni a saját pénzedből, ststb. (Ja, szerintem a könyvek, amik rajta vannak a tankönyvlistákon, nagyjából mind szart érnek, szerintem szörnyűek)
Mondjuk az élelmes igazgatók megoldják: az iskola, amivel egyelőre még mindig tárgyalásban állok (majd egyszer elmesélem, de most mennem kell készülni), egy szülőtől kapja a fénymásolót meg a papírt...
Egyébként ezek a gyerekek állati cukik, ügyesen angoloznak és tulajdonképpen még az is dolgozik órán, aki úgy tesz, mintha szarna az egészre. A készülés (mármint az én készülésem) az viszont nagy probléma: én konkrétan úgy szoktam csinálni, hogy közben a gyerekek a fejemen ugrálnak, vagy akkor, mikor lefeküdtek, zombiként, az jó pocsék.
Amúgy persze elöntötte a takony az agyamat - minden új munkahelyen azonnal beteg leszek, biztos a kezdő stressz -, borzasztó így dolgozni járni, dehát muszáj, különben szívatom a szerencsétlen angolosokat. Durva egyébként: kedden és csütörtökön zsinórban öt órám van, a szünetekben vagy fénymásolót szerelek, vagy felvagdosom a feladatokat, úgyhogy ma pl négykor ebédeltem és akkor mentem vécére másodszor. De azért élvezem a dolgot, bár az elején tök bizonytalan voltam, na meg a sok óra teljesen leszív: szerintem így érezhetik magukat a színészek előadás után.
