Az anyaság egy új rétegét ismertem meg azzal, hogy bekerültem egy sok nőből áll munkahelyre. Valahogy előbb-utóbb kiderül ugye, hogy nekem mindig rohanni kell haza a gyerekeimhez, meg itt volt most ez a verseny és én nem tudtam végig ott maradni, mert egyetlen nagymama sem toporog izgatottan az ovi körül, hogy a gyerekeimet hazahozza és egy darab rabszolgát sem kaptam karácsonyra! és miután ez kiderül, óhatatlanul jön a kérdve felkiáltás, hogy ikreid vannak és nincs segítséged?!
Már pontosan tudom azt is, hogy a felkiáltást először egy szánakozó, majd egy elismerő mosoly követi.
Mindenütt azt látom, hogy nagyik hozzák viszik a gyerekeket suliba, oviba, edzésre. Nekem ez nem adatott meg, nekünk is csak egy van, de nem velünk él és a tesóm "használja" ( csúnya de így van). A lényeg azonban az,hogy szerintem az a normális, ha a szülő hozza-viszi ide-oda, hisz az ő gyerekei, de ez sokszor megvalósíthatatlan...
VálaszTörlésIgen? Én ezt máshogy gondolom. Szerintem meg az lenne a normális, ha sok családtag beszállna a nevelésükbe is akár, a nagyszülők tök fontos emberek lennének egy "normális" világban (nekem a már nem élő nagyszüleim nagyon fontosak voltak anno - aki még él, ő...hát, mindig kissé problémás volt, vele nehéz.). Szerintem pont nem az a normális, hogy mindent a szülő csinál.
TörlésÉn is úgy gondolom, hogy egy szép világba az lenne a természetes és normális, ha nagymamák, testvérek... szoros egységet alkotnának és tudnák segíteni egymást. Éppen azért fáradtak az anyukák mert sokszor mindent nekik kell csinálni.
TörlésNálunk nagyik 120 kmre laknak ( bár megjegyzem zárójelbe, hogy nagyon hálás vagyok nekik, hogy vannak! ), Férj jelenleg 5000 km-re.
Minden nap úgy kelek fel, hogy ezt lehetetlen egyedül csinálni. :-)