szerda, május 10, 2017

"Ah, that sorrow hurries like the wind"

Holnap lesz a felvételi (lesz egy teszt, meg egy fordítás oda-vissza, meg valami szóbeli, szóval végülis egész komoly a dolog), időközben persze újra elbizonytalanodtam, mert mint a múlt heti tájékoztatón kiderült, a legtöbb jelentkező friss nyelvvizsgás* és hát izé...azért annál egy kicsit már tovább jutottam úgy huszonhat éve, basszus, de rohadt öreg vagyok, akkor nyelvvizsgáztam a Rigóban. és aggaszt kicsit, hogy fogok-e érdemben tanulni valamit...persze valójában csak a papír kell, meg elvileg tanítanak szoftverrel támogatott fordítást is, az nagyon hasznos, meg mittudomén, az egyetem fíling, az mindig jó. Akartam ma tanulni kicsit, de naná, hogy a gyerekeknek oviszünet volt, úgyhogy bánatomban főztem inkább, nem tudok a zajongó gyerekek mellett tanulni, ja, meg amúgy is délelőtt diákigazolványt csináltattunk (a gyerekek is öregek!), illetve végre készen van az új lakcímkártyánk - a CSOK miatt ezer évig tartott a földhivatali tulajdonosi bejegyzés -, hivatalosan is itt lakunk, jaj, nagyon boldog vagyok ettől. 
Szóval felvételi: random jártam mostanában állásinterjúkra, csak olyanra, ahol vagy fordítani kellett, vagy valamilyen angol tesztet kitölteni, vagy mindent együtt. Sehova nem vettek fel (surprise, surprise), de többször sikerült a legjobb tesztet/fordítást produkálnom, szóval munkaerőnek nem vagyok jó, de angolul tudok legalább, milyen szerencse. Gyakorlásnak mind tök jó volt, igazából így is gondolok ezekre, mert hogy dolgozni mit szeretnék, na arról még mindig fogalmam sincsen. 
A karriertanácsadó néni (akivel egyébként szkájpolunk) el volt ájulva tőlem, hogy húha, micsoda intelligencia, kommunikációs készség, határozottság (haha, mondtam neki, hogy általában állati jól előadom magam, csak a körmöm van mindig tövig rágva) szuper, menjek multihoz, legyek igazgató, hát persze, persze. 
Eh, nem tudom, részben igaza van, mármint nem az igazgatóságban, inkább abban, hogy jobban kéne hinnem magamban, mert több van bennem a közoktatásnál, meg a nyelviskolai tanításnál (az is olyan végtelen döcögős, az élettől is elmegy a kedvem mindig mikor a tanítványok elkezdik lemondani az órákat, nem tanulnak, hamukálnak, jaj) - én azt gondolom, hogy amikor lelkesen biztat, akkor talán valami ilyesmit sugall. Beszélni fogok egyébként majd vele még egyszer, azt mondja át kéne alakítani az önéletrajzomat például. meg ráfeküdni az olasz tanulásra, mert a két nyelvvel már a világ királya lehetnék és különben is jobban tudok olaszul, mint ahogy előadom (ez valószínűleg így van, de én minden egyéb nyelvet az angolomhoz hasonlítok, az meg túl jó, annyira nem fogok már más nyelvet megtanulni nyilván)
Marci valami rakás pénzt kap az egyik cikkéért, hát micsoda mázlista emberek vannak, én meg baszki, itt állok negyvenkét évesen és fogalmam sincs mit kezdjek magammal. 
Titokban posztmodern angol irodalomból akarok doktorálni, dehát ez nevetséges, fel kell nőni (jaj, de unalmas), pénzt kell keresni, meg kell élni, nem lehet csak a kertet nézve irodalmi alakokról ábrándozni. Btw irodalmi alakok: önkínzásból újra elolvastam William Styron Feküdj le sötétben című regényét és emlékszem, hogy régen is rettenetesen megrázott, de akkor főleg azért, mert a főhősnőnek az enyémekhez hasonló problémái voltak, most meg azért borultam ki rajta nagyon, mert említett főhősnő a regény végén kiugrik az ablakon. Tudtam persze erről, mikor megtaláltam a könyvet költözéskor, de úgy tűnik, muszáj foglalkoznom az öngyilkossággal; a múltkor is beszéltem erről valakinek és olyan volt, mintha mázsás súlyt raktam volna le (többek között ezért gondolom, hogy kéne nekem egy pszichológus), még azon is elgondolkodtam, hogy eljárok gyászcsoportba, ott legalább nem gyötörnék senkit ezzel és beszélhetnék szabadon ezekről a dolgokról. Fogalmam sincs mit mondanék, de azt tudom, hogy valamit kéne, valahogyan fel kéne oldani ezt az egészet, ami bennem feszül. 





* akik őszintén kifejezték rémületüket, mikor kiderült, hogy angolt tanítok - az aggodalom, úgy tűnik, kölcsönös

9 megjegyzés:

  1. Nos hát én nem tudom minek kéne lenned, ha majd nagy leszel, de egyet tudok biztosan, hogy az angolon kívül még egy dologhoz remekül értesz: az íráshoz.

    VálaszTörlés
  2. ne izgulj, valószínűleg nagyon sokat fogsz tanulni a fordítóképzésen. :) mondjuk én 11 éve végeztem, és nem is az eltén, hanem szegeden, de én sem friss nyelvvizsgásként - és szerintem ez a két fordítóképzés ér valamit az országban. szóval hajrá!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én Gödöllőre megyek (ha megyek), remèljük valamit ez is ér. (A többit nem tudom kifizetni)

      Törlés
    2. meggyőződésem volt, hogy az eltére mész, de akkor félreolvastam. :) bocsi! és sajnálom, ha meggondolatlanul megbántottalak téged, vagy bárkit az olvasók közül.

      piszok drága.
      de nem is tudtam, hogy gödöllőn is van!
      melyikre mész? a társ. tud. és gazd?

      Törlés
    3. Hát engem biztos nem bántottál meg, bár tényleg van ez a furcsa trend, hogy a bloggazdák mindenen megsértődnek. Jaj, társtud és gazd:) 130 egy félév, ez igazából ingyen van és negyed órára lakunk, szóval egyértelmű választás volt.:)

      Törlés
  3. Szia! Arra még nem gondoltál, hogy egy teljesen új szakmát szerezz? Mert tényleg az jön le a naplódból, hogy sokféle helyen dolgoztál már meg többfélét is csináltál, de nagyon nem találod a helyed.
    Senki pénztárcájába nem akarok turkálni meg megsérteni téged, de nem tudnátok kigazdálkodni egy pszichológus árát? ( akár áldozatot is hozva ) mert ez a másik, ami nagyon lejön a naplódból, hogy sok lelki gondod van. Ami sajna magától nem oldódik meg. Andi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát pont azon vagyok, hogy rendbe rakjam magam, de egyrészt nem tudom milyen új szakmát tanuljak, másrészt pénzem sincs valami nagyon újra, a fordítást viszont szívesen csinàlnám. Pszichológusra valóban nem akarok/tudok költeni, ezért gondolkodom pl egy gyászcsoporton, mert elég konkrét a probléma, amivel foglalkozni szeretnék.
      Egyébként nincs sok lelki gondom, ami nagyon feszít, az a munkával(meg némi midlife crisis-szal, de az majd elmúlik) kapcsolatos meg az apukám halálával, de szerencsére ezeknek tudatában vagyok. Furcsa, hogy éppen most kapok egy ilyen sok lelki gondos megjegyzést, amikor éppenhogy jól vagyok összességében. (Olyan, hogy minden tökéletes, szerintem nincs.)

      Törlés
  4. Cikkírás, szabadúszóként, angol nyelven, irodalomról, kultúráról. Láttam valahol ilyen szájtokat. Vagy legyél coach, angol nyelvű coach, azt nagyon megfizetik, csak az jár, aki tényleg meg akar tanulni. Meg vannak on-line munkalehetőségek. Magyar szöveg fordítása angolra. Ha jól tudnék angolul, ezt csinálnám. Esetleg nagyon nagy bankokba lehet bedolgozni, sajtófigyelést, stb. Filmek fordítása is egyre inkább kezd szakma lenni. A Tradost vagy más programot érdemes megtanulni. Na, okoskodok itten. A fiam csinálta, nem én. Elnézést. Gratulálok a jó döntéshez, a vidéki élet, de mégis egy egyetemi város a közelben - ez mindennél jobb. A természet az, amiben nem csalódhatsz. Én belehalok, hogy még a munkahely folyosójáról sem láthatok egyetlen fát sem. Miközben otthon a három holdas kertem... Régen az egy személyes szobámból a matuzsálem császárfára láttam. Most, mióta négyen ülünk, és a szomszéd épületben dolgozókat csodáljuk, 6 kilót híztam a bánattól.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.