"A kurva életbe egy igazi hős"

(vécéajtó nyílik, eszelős fiatal lány ordítva)

Szerintem ide ne menj be, kurva büdös.

Igen, nahát, te, figyelj, megismersz még?

Persze, szia Anna, ne menj be oda mondom.

Lol, he. Na képzeljétek, ő volt az őrült Shakespeare-kutató barátnőm a nappalin, akivel annak idején egyszerre kaptunk idegösszeomlást, majd egyszerre mondtunk fel és akivel Frau Ingeborg Bolz szerelmi életét elemeztük a tanévnyitón.

Aztán volt még persze móka, kacagás, kaptam öt évvel ezelőtti karácsonyi ajándékot - ebbe írd a verseidet -, Panna Mackó Rütyóbreki Nyaff felirattal a csomagoláson, meg persze ott volt Jenő, titkon végig reménykedtem, hogy a Jenő! Jenő! óbégatásra végül valahonnan Dr Bárdos Jenő kerül elő és bugyinedvesítő angolsággal a beszédaktusok hierarchiájáról tart majd előadást, de nem, sajnos nem, így hát be kellett érnem azzal, hogy az Európa Kiadó-szűz (btw nem értem ez hogy lehetséges) Dé fülébe ordítom, hogyaszongya se múltam, se jövőm, se pénzem, de nem vesztem el soha a fejem; aztán persze az este során lettek mindenféle helyes ápoltjaink: például az előttünk álló tébolyult fiatal lány, akivel muszáj volt szinkronhajladozni, mer heves karcsapásaival szétkaratéjozott minket máskülönben, meg egy rosszarcú fickó hazafelé, aki az ötvenéről a telefonjával fotózta a pitbullarcú ellenőröket.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy hiányod átjár, mint huzat a házon.

Ej, gyerekek, így megy ez.