csütörtök, szeptember 11, 2008

Mama indulnom kell hányni

Amíg le voltam fagyva, teljesen elfelejtettem milyen jó másoknak segíteni. A bennem lakó kis köcsög sebész csak hidegen pislogott vagy egy évig, nem éreztem, nem léteztem, minden távoli volt, hideg, racionális és közömbös.
(azt akartam mondani, hogy nagyon köszönöm, hogy törődsz velem. nem is tudod, milyen kibaszott jólesik...)
Na, megyek sírni, jóccaka. A szentimentális úristenemet mosmár, de tényleg, sej.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.