péntek, szeptember 26, 2008

"Látja Isten, hogy állok a napon"

becsukom, bezárom, ráfordítom, ellenőrzöm, félek. én se szeretném, ha épp most seggbe lőnének elhiheted, bár gondolj bele, milyen romantikus véget érne a kapcsolatunk: "megölték a csajomat", angyalföld, óigen, a tetkós szétélt arcú szomszéd reggel megmutatta a lőtt sebet a lakása ajtaján, a horzsolásokat bámultam a könyökén, miközben olyan szavakat mormoltam mint fenyegetés, ellenség, dimenziók, gyerekek, fáradt vagyok. kimeredek a földből, felolvasunk egymásnak, sár és gyűlölet van az alján minden csillogó nagy szerelemnek és kirajzolódom végleg a világból meg titok, idegenség, my evil twin, így szólított múltkor a kolléganőm, aki olyanokat mond, hogy egyre nagyobbra tátom a számat, ritkán ájuldozom mások intellektuális képességeitől, vagyok, mint minden ember, übermensch, fenség, de ez a lány, ez tud valamit, ritkán tud bárki bármit is, you know, kihozzuk egymásból az állatot, a morbid humora, az, mintha a rokonom lenne, komolyan, tátom nagyra a számat, pilinszkyt szavalunk, ez itt kérem az sst hungary team, nálatok van teambuilding? á, nálunk csak teamkilling van, anna, de jó, most te vagy a főnök, piszkálhatom a fülbevalódat?, és azt még akkor nem is mondtam, hogy szemérmet akarok veled sérteni köz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.