huszonegyedik századi melodráma sok felvonásban, az ember drogériája, eh, néhány virtuálisan összegyűrt mél, könnycseppek a monitoron, mobilos, telefonos gonosz veszekedés, arctalan egymásba taposás, szép, igen, méles, csetes, mobilos lelki segély, mentem. bűnös, céltalanul mentem. céltudatosan mentem. utakon mentem. hisztis, mentem utakon, hol mennem tilos volt. nem mentem utakon, hol mennem túlérzékeny, előírás volt. mentem utakon, hol céltalanul mennem bűn volt. szomorú, mentem céltudatosan, önző, holott céltalanul kellett volna mennem. mentem utakon, boldog, hol bizonyos cél felé tilos volt mennem. gonosz, mentem. mentem, ha tilos volt mennem és a jó erkölcsökbe ütközött. agresszív, mentem passzázsokon át, érzéketlen, hol mennem konformizmus volt. léptem telkekre, egyedül, hová lépnem szégyen volt, a szavakat meggondolatlanul használtam, vagyok.
(bűntudattal parádézni)
(bűntudattal parádézni)
hö, milyen spontánnak tűnnek a nemdőlt szavak, a párhuzamos gondolatmenet, meg. közben meg mennyi figyelem kellhetett már mindig kapcsolgatni: dőlt be, dőlt ki, dőlt be, dőlt ki.
VálaszTörlésbizony, bizony, nehéz a bloggernek az ő élete
VálaszTörlés