kedd, június 23, 2009

Che bel tempo! Lampeggia. Tuona. Piove a diritto.

Csodálatos a kopogó eső az ablakon, a szürkeség, a hűvös levegő. Imádom a borús időt, a felhőket, a pocsolyás utcákat.
Dögmelegben nem lehet gondolkodni, nem lehet olvasni, nem lehet írni, nem lehet mozogni, a fény megvakít, büdös van, a víz ömlik mindenkiről, a létezés értelmét veszti.
Kedves napfényért nyivákoló feleim, jegyezzétek meg jól: nincs semmi nyomasztóbb a kánikulánál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése