Kedves tévénéző gyerekek!

Na, szóval úgy van ez, hogy aki úgynevezett "normális" (nem tudok most jobb szót, pszichológus hallgatók számára a normális jelen esetben valami nagy tömegek számára is könnyen átélhető és viszonylag gyakran alkalmazott) életvitellel - esti filmnézés, sport, sok szex, netezés, olvasás, nevetés, beszélgetés, merengés, lófaszka - tengeti amúgy is nehezen strukturálható életét, az szánalmas nyugdíjas létet mondhat magáénak és hát abban már most megegyezhetünk kiscicáim, hogy ez tök unalmas.
Azok azonban, akik egy héten legalább egyszer (legjobb azonban minden másnap) sakál részegre isszák magukat felesleges beszélgetéseket folytatva állítólagos barátaikkal - vagy vadidegenekkel, a lényeg, hogy nemtelen lények legyenek, testtömegük ne haladja meg az ötven kilót és vámpírsmink takarja elképesztően tompa tekintetüket -, illetve magukból bohócot csinálva mindenféle zenés táncos szórakozóhelyen kötelességből ugrálnak teljesen fölösleges zenékre, azok aztán tuti menő arcok, azok aztán vadak, bohémek, szabadok, mernek, tudják, teszik; feleim, kezemben az örök fiatalság titka, holnaptól árulom, éljek, éljen, yea.