Van ez a film (Prime), hogyaszongya Uma Thurman harminchét éves elvált, aki rendes amerikaihoz illően Meryl Streepnek, a pszichiáterének mesél a huszonhárom éves újdonsült szerelme farkának elképesztő szépségéről, mígnem egy szép napon kiderül, hogy a pszichiáter a fiú anyja.
Oké, ismerjük a dramaturgiát, csodás kezdés után jönnek a bonyodalmak: zsidó mama zsidó hisztije (álprobléma), korkülönbség (valódi probléma), egzisztenciális kérdések, a "hol lakjon egy naplopó huszonhárom éves"-kérdésköre (valódi probléma), a korkülönbségből fakadó nehézségek (valódi probléma).
Persze a korkülönbségből fakadó nehézségek miatt (az összeköltözés súlyos hibának bizonyul) végül szünetet tart a nagyreményű pár és itt jön az, ami miatt a harcos emancipunci (én) prüszkölve csapkodja a billentyűzetet: vizsgáljuk meg, ki hogyan tölti a "szünet" (ami természetesen szakításban végződik) alatti időt: fiúcska egy tök részeg csajt dug, akivel Uma révén kábé három másodpercre találkozott pár héttel az eset előtt. Uma pedig? Uma egy öltönyös faszival unatkozik valami menő étteremben.
Hát a kurva életbe már! Az én verziómban kedves tévénéző gyerekek, a csalódottságtól hisztérikus csajt olyan jelenetben mutatták volna, amiben legalább öt fekát kap mélytorokra.
De most komolyan: egyszerűen nem értem mér mindig a nőnek kell decensen viselkednie az összes istenverte helyzetben? Lehet, hogy szimplán mindig arról van szó, amit bölcs édesanyám rendszeresen elmondott nekem a férfiakkal kapcsolatban (amikor az apám egy-egy fura húzása után biztattam, hogy váljon el), hogyaszongya hagyni kell őket, kicsik még?
Oké, ismerjük a dramaturgiát, csodás kezdés után jönnek a bonyodalmak: zsidó mama zsidó hisztije (álprobléma), korkülönbség (valódi probléma), egzisztenciális kérdések, a "hol lakjon egy naplopó huszonhárom éves"-kérdésköre (valódi probléma), a korkülönbségből fakadó nehézségek (valódi probléma).
Persze a korkülönbségből fakadó nehézségek miatt (az összeköltözés súlyos hibának bizonyul) végül szünetet tart a nagyreményű pár és itt jön az, ami miatt a harcos emancipunci (én) prüszkölve csapkodja a billentyűzetet: vizsgáljuk meg, ki hogyan tölti a "szünet" (ami természetesen szakításban végződik) alatti időt: fiúcska egy tök részeg csajt dug, akivel Uma révén kábé három másodpercre találkozott pár héttel az eset előtt. Uma pedig? Uma egy öltönyös faszival unatkozik valami menő étteremben.
Hát a kurva életbe már! Az én verziómban kedves tévénéző gyerekek, a csalódottságtól hisztérikus csajt olyan jelenetben mutatták volna, amiben legalább öt fekát kap mélytorokra.
De most komolyan: egyszerűen nem értem mér mindig a nőnek kell decensen viselkednie az összes istenverte helyzetben? Lehet, hogy szimplán mindig arról van szó, amit bölcs édesanyám rendszeresen elmondott nekem a férfiakkal kapcsolatban (amikor az apám egy-egy fura húzása után biztattam, hogy váljon el), hogyaszongya hagyni kell őket, kicsik még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.