"Nekem hideg nyállal kenik homlokom is"

Feleim, alig férek ki a zuhanyfülkéből, ráadásul ágyfogságra ítéltek, mert fáj és kemény a hasam, jaj, keserű így az élet, azér' mondom, szerkesztő úr kérem, borzasztó nehéz az ember élete itt ezen a földön, a szobában legalább 90 fok van, az ágyban 150, nem baj, fekszem hősiesen, olvasgatom a nagy nehezen talált ikres könyvemet (én nem értem mér mindent az egy gyereket váróknak írnak), a kis őrültek meg már nagyon buliznak odabent, az ikres könyv aszongya, hogy a hatodik hónap táján már egy konzerv kinyitása is hatalmas feladat lesz és igen, tényleg olyan fáradékony vagyok, hogy majdnem belefejeltem a salátába miközben csináltam, elképesztő, mondjuk csak ki: ezek a gyerekek szívják a vérem, dehát ez van, valamiért engem választottak a kis alienek, most már dolgunk van egymással, nagyon úgy tűnik...




PS.: Mindenkinek köszönöm a szülős beszámolókat, szorongok tovább, rendületlenül.