csütörtök, július 29, 2010

Houston calling vol. 3.

Tegnap megrémített az átkozott terhesség.com (én mindig mondtam, hogy ilyeneket nem szabad olvasni, de nehéz megállni. Azelőtt mondjuk könnyebb volt távol tartani magam az ilyesmitől, mert szó szerint hányni kezdtem ezektől az oldalaktól), merhogy: Külföldi utazások is ilyenkor (a 25. héten) ajánlottak még, mivel vannak országok, ahova a 28. hetes terheseket már nem engedik be, nehogy ott szülessen meg a baba, az állampolgárság kiadása miatt.
Lelki szemeimmel már el is képzeltem, ahogy Chicagoból visszafordítanak mikor meglátják a nagy hasamat, de aztán utánanéztem a dolognak és kiderült, hogy csak a turista vízummal Amerikában szülni próbáló nőket tartják közveszélyesnek, engem teljesen lefed a feleség-vízumom.
Azt is megtudtam viszont, hogy bár az állampolgárság automatikusan jár mindenkinek, aki kint születik, ha zöld kártyát szeretnék (nem tudom, hogy szeretnék-e, majd kiderül), azt csak a gyerekek 21 éves kora után kaphatok; kecsegtető, hogy lehet belőlem még floridai nyugdíjas, nohát.
A terhesség.com 25.heti összefoglalójában volt még egy ingerlő figyelmeztetés: a babaholmik megvásárlására ez az időszak a legalkalmasabb, mivel a középső 3 hónapban még igen aktív vagy, több az erőd mászkálni. Az utolsó trimeszterben jellemző lesz a fáradékonyság és nehezedre fog esni, vásárolni, cipelni.
Hát, számomra a harmadik trimeszter lesz a legaktívabb, merhogy nemcsak a költözés lesz durva, de utána kint nekünk lakást kell találni és a lakást be is kell rendezni és a babacucc egyelőre kábé hat rugdalózóból áll.
A másik, ami viszont valóban aggasztó és amit szintén a nyavalyás neten találtam, az az, hogy a legtöbb amerikai nőgyógyász állítólag már nem vállal el nagyon terheseket, vagy ha el is vállal, hónapokig kell várakozni a bejutásra, nekem meg nem lesznek erre hónapjaim, remek, csodás.
Szóval a hogy fogsz ott szülni? végtelenül idegesítő kérdés kezd új értelmet nyerni.

Gyűlölöm az internetet. Ki fogom dobni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése