Szia, persze, nem tanítanom kell őket egyfolytában (bár azért az embert miért is ne taníthatnák a szülei? a játék is tanítja őket, te mondtad:)) és a blogban sokszor nyilván túlzok, túloztam most is: nem "tanítom" őket dolgokra egész nap, sokat játszunk, idétlenkedünk, hangokat utánzunk, bábozok nekik, puszilkodunk, énekelünk, mutogatjuk egymás orrát, száját, stb, tükör előtt állunk, kapcsolgatjuk a villanyt, nézegetjük a macskát, kinézünk az ablakon, sétálunk, hintázunk, vagy csak ülünk és kedvesen nézzük egymást, meg aztán állni tanulunk, kukucsozunk, szóval egész normálisnak tűnünk:)
az aggaszt eléggé, hogy úgy nagyjából egyáltalán nem értik, amit akarok tőlük és nem tudom, hogy ez normális-e - lassan tizennégy hónaposak, ilyenkorra már érteniük kéne ilyen "add ide" - "add oda" utasításokat, de ők csak nagy ritkán, nagy szenvedés árán értik meg, ha egyáltalán, ráadásul a kis tárgyaik neveit is sokszor eltévesztik (napjában nagyjából ezerszer mondom el nekik a dolgok nevét), összekeverik és fogalmam sincs, hogy ez az én hibám-e, vagy ők ennyire éretlenek, buták, betegek.
Jó, tehát sorra kapom a leveleket, hogy ne legyek már ennyire kattant, ne tanítsam a gyerekeimet, játsszak velük, nos, a válasz mindenkinek a fenti és nem hiszem, hogy kattant lennék - ezt nem sértetten mondtam, hanem semlegesen -, szerintem egy csomóan pont ennyit aggódnak, csak a) nem írnak blogot b) írnak blogot, de csak a rózsaszín dolgokról c) írnak blogot, de maguknak se vallják be, ha valami rosszat sejtenek a gyerekükkel kapcsolatban, úgyhogy nem írnak az aggodalmaikról...biztos van még lehetőség, de meguntam felsorolni őket. Ja és persze vannak még a nagyon szerencsés, halálosan nyugodtak, ezúton üdvözlöm őket.
Szóval a lényeg: nem, nem egy tábla előtt kell elképzelni engem, amint egész nap ostort csattogtatva okítom a gyerekeket, csak azért úgy gondolom, hogy minimális elvárás, hogy ha egy nap háromszázszor elmondtam, hogy az a kék maci, akkor Marcika ne a kibaszott barna majmot adja a kezembe a nap végén az add ide a kék macit felszólításra; vagy énnemtom, lehet, hogy én vagyok a hülye tényleg, majd ráér az a gyerek 30 évesen megkülönböztetni egymástól a kék macit és a barna majmot, igaz is. (morogva el)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése