Fáradt, öreg, korrupt blogger lettem.
Beleestem a boldogságfasiszta blogolás csapdájába - bűnös vagyok.
Tegnap ugyanis egy egészen hosszú postot írtam arról, hogy nekem elegem van, elválok, elszököm Kamcsatkába, nekem senkim sincsen, engem senki se szeret, én mindig egyedül vagyok, világégés, apokalipszis, csend és hó és halál.
És igen: megírtam és titkosítottam azon melegében.
Én.
Aki azt képzelem, hogy én találtam fel az őszinteséget, én, aki megfogadtam mikor elkezdtem blogot írni, hogy sosem írok majd úgy, mintha az egész életem cukros takony volna és igenis elmondom majd a rosszat meg a szomorút és szétnyavalygom a netet ha ahhoz van kedvem és gondoljon minden kedves tévénéző gyerek azt, amit akar, mert engem egy cseppet sem érdekel senkinek a semmilyen véleménye.
Szomorú, öreg bloggerén.
