Olyan nehéz jó anyának maradni, mikor az ember pocsék helyzetben van éppen: tegnap úgy elszégyelltem magam; épp olvastam valami ovis kiírást (persze hiába olvasgatom ezeket, mindig mindent elfelejtünk, mi vagyunk minden óvónéni rémálma) és Marcika elkezdett hozzám nagyon gyorsan és nagyon hangosan beszélni (olyan vicces, hogy valaha azt hittem, nem tanul meg beszélni soha. Mostanában mindig pénzt ajánlok neki egy kis csöndért cserébe), mire én undokul rárivalltam, hogy egy kicsit maradjon már csendben, szeretném elolvasni ezt a szart a kiírást, erre hirtelen hatalmas könnyeket hullatva bömbölni kezdett és azt kiabálta, hogy neked nem lehet mondani semmit!
Nagyon szomorú pillanat volt, hirtelen érezni kezdtem, hogy iszonyúan vibrálok az idegességtől már egy ideje és tudom, hogy ez nagyon rossz a gyerekeknek, úgyhogy gyorsan megbeszéltem Marcikával, hogy kicsit ideges vagyok mostanában, ne haragudjon, igyekszem nem undokoskodni.
Ilyenkor annyira édesek és megértőek a gyerekek, rögtön megbocsátanak, engem meg persze mindig tovább mardos a bűntudat, amiért rikácsoló boszorkány vagyok néha.
Valahogy ügyesen meg kéne tanulni nem szorongani ilyen sokat úgy általában az életen: a depresszióim is mindig extrém szorongással kezdődtek, muszáj küzdenem ez ellen, muszáj jól éreznem magam, az élet rövid, az út rögös és nekem hideg nyállal kenik homlokom is, de mégis, az élet jó pillanataiért harcolni kell, ha máshogy nem megy.
En ilyenkor sírok is es azt biztos hogy nem tudjak a gyerekek feldolgozni na errol hogy lehet leszokni?
VálaszTörlésRacinalizálod a dolgot és elmagyarázod magadnak, hogy a sírás nem segít és ijesztő is egy gyereknek...
TörlésOkosteló? Lefotózni, otthon elolvasni + info saved? Én így szoktam
VálaszTörlésMindig lefényképezem, de elfelejtem megnézni;)
TörlésSzerintem nagyon jót tesz a gyerekeknek, ha néha megmondjuk nekik, hogy most rohadt idegesek vagyunk, csöndre vágyunk, éppen nem tudunk rájuk figyelni, stb. Ha amúgy máskor figyelünk rájuk. Mert nem lehet az a cél, hogy minden helyzetben higgadtak maradjunk, ez embertelen elvárás lenne magunkkal szemben. Megtanulják belöle, hogy néha muszáj befogniuk a szájukat, és hogy a felnöttek is gyengék és esendöek vagy éppen rohadt dühösek néhanapján. Szerintem ez teljesen "autentikus" magatartás, és azt tanulhatják meg belöle, hogy nem tragédia a rosszkedv, a düh, a gyengeség.
VálaszTörlésIgen, szerintem is tudniuk kell, hogy a szülők is emberek jó és rossz napokkal, de azért szívesen vagyok kedves velük:)
TörlésNem gondolom, hogy ki tudnál bújni a bőrödből, mint ahogy én sem. A hangnemem önneveléssel lehet finomítani persze, de ha a gyerek épp rossz passzban van, akkor is sírni fog, ha csendben kérjük meg, hogy ne beszéljen már légyszi, mert nem tudunk figyelni. Amúgy a gyerekeim midig mindent azonnal akarnak elmondani és megkapni is- ezen bizony nekik is változtatniuk kell, de persze, ahogy idősödnek, megy ez a dolog magától is:))
VálaszTörlésHát igen, a gyerekek általában nagyon türelmetlenek, a türelmetlenség meg csak fokozza a sárkányságot...
Törlésúgy írnék valami vigasztalót - de max. annyi telik tőlem, hogy időnként mindannyian boszorkányok vagyunk (és időnként minden gyerek is hülye) - de ettől még minden alkalommal pont téged választanának, ha anyukaválasztási nap lenne a világon
VálaszTörlésNagyon remélem!:)
TörlésJól csinálod, jó anya vagy és kész! :-) Tanulj meg magadba csöpögtetni egy kis magabiztosságot! :-)
VálaszTörlésIgyekszem.
TörlésTudod, hogy a benned lévő feszkó feloldására a kibőgés, kikiabálás mellett, vagy nélkül a december adja a legtöbb lehetőséget. Lazíts már az osztállyal kapcsolatban, a kölkök látják, érzik és naná, hogy csak nőni fog bennük tovább. Oroszlánszelídítés, azaz akarom mondani osztályszelídítés... némi lazasággal, szaloncukorral, gyerekekről sztorizással... mittomén mivel. Drukkolok ám!
VálaszTörlésElvileg értem a szándékod, de ritkán jön be egy ilyen akció, és nagyon mellémehet. Esetleg az jön le az ebadta kölkeknek, hogy kuncsorogsz a szeretetükért.
TörlésA decemberi lazulás minden más iskolában működhet, de itt nem igazán: írásbeli nyelvvizsgájuk lesz, amint visszajönnek a szünetről, úgyhogy most veszett tempóban kell gyakorlnunk. Egyébként csináltam Mikuláskor kis csokis vetélkedőt, nehogy azt hidd, hogy annyira meghatotta őket...na mindegy, teszem a dolgom, elviselem őket, ez van. Annyira már nem vagyok ideges, inkább csak szomorú, mert nem így képzeltem.
VálaszTörlés