És most csak itt, csak nektek, csak Buda Béla:
A szerelemről csak közelítő meghatározást lehet adni. Sajátos érzelmi állapot, melyet az jellemez, hogy a tudat egy másik ember képével, emlékeivel van tele és a személyiség motivációs rendszere leginkább arra irányul, hogy ennek a másik embernek a közelében lehessen lenni, mégpedig szexuális kapcsolat formájában. A meghatározáshoz szervesen tartozik, hogy a másik ember képe különlegesen pozitív értékminősítést kap, minden vonása kedvesnek, értékesnek tűnik, mind testi, mind lelki tulajdonságai ilyenek. Az is hozzátartozik a definícióhoz, hogy a szerelmes nemcsak együtt akar lenni szerelme tárgyával, a másikkal, és egyszerűen szexuálisan birtokolni őt, hanem kiemelt fontosságúnak tartja a kölcsönösséget, azt, hogy a másik is hasonlóan érezzen őiránta, hogy a másik törekvései is a közeledésre, együttlétre irányuljanak, hogy a másik is ugyanúgy igényelje a szexuális viszonyt, stb. A szerelem sajátosan felmagasztosult, feszült lelkiállapotában különlegesen fontos a kölcsönösség eleme.
A kurva fontos papírokat persze nem találom sehol...
hm. és mi a helyzet a plátói szerelemmel?
VálaszTörlésBélánk úgy tűnik nem gondolt a szerelem minden válfajára...bár valamit makog a fejezet végén az ifjú Werther-ről, meg a viszonzatlan szerelem borzalmairól
VálaszTörlésmegnéztem tüzetesebben: plátói szerelemről nem ír a lelkem, a szerelemről úgy általában se sokat, túl megfoghatatlan neki a dolog...
VálaszTörlésén is úgy érzem :) költők szerelmes verseiből többet megtud (ért, érez?) az ember...
VálaszTörlésde kedves próbálkozás...mindig hangosan röhögök mikor elolvasom.
VálaszTörlésa pszichológusokkal (és pszichiáterekkel) mindig az a baj, hogy valahol félúton elhagyják a szívüket, és csak az eszükkel gondolkoznak (még ha ez képzavaros is :)). tisztelet a kivételnek, mert persze vannak köztük is...
VálaszTörlésfeltételezem kínodban :)
VálaszTörlésa pszichológusoknak azt hiszem tudományirigységük van, ez okozza a bajt...a pszichiáterek meg általában olyan orvosok, akik egy eddig durván feltérképezetlen területre tévedtek és nagy vagányan a sötétben tapogatóznak.
VálaszTörlésnem is tudom, nekem inkább mókás ez a kis szössszenet. elképzelem, ahogy véres verítékkel kiszenvedte magából...
VálaszTörlésérdekes, nekem nem kiszenvedősen jelenik meg, hanem mint aki kisujjból kirázta magából ezt a rendkívül tudományosnak szánt definíciót... talán ezért érzem kínosnak. vagy mert csak a valóság egy icipici szeletét tudta megfogni, de tortaként tálalta. meghogy semmi kétség nincs benne... ezt a megfellebbezhetetlenséget utálom bennük (=pszichodokik) leginkább. amúgy igazad van, tényleg tudományirigyek, vagyis inkább nem hiszik el, hogy amit a pszichológia tudomány akkor is, ha érthető nyelven művelik :)
VálaszTörlés"amit" nélkül :) már megint csak írtam gondolkozás nélkül, és előrébb jártam, mint a kezem :)
VálaszTörlésBB már azóta "negatív értékminősítést" kap nálam, mióta azt állította, hogy az angol nyelv szintaktikai és morfológiai rendszere csökevényes, és nem érdemes vele foglalkozni. A definícójával pedig a hozzám hasonló hmm.. idiótákat, - akik főként a szenvedés, a bizonyos mértékű elérhetetlenség és titokzatosság meglétét tartják fontosnak, és csökken az érdeklődésük, ha a másik is ugyanúgy igényli az egészet - kirekeszti a szerelmes véglények közül. Teljesen összeomlok lelkileg :) Fujj, úgy le van egyszerűsítve az egész, mint egy matek példa, fujj ismét.
VálaszTörlésbb világ életében bohóc volt, a pedagógiai tárgyú könyvein is mindig jókat vihogtam a főiskolán.
VálaszTörlésbár megyjegyzem, azért ha valóban szerelmes vagy, akkor nem csökken az érdeklődésed ha ugyanazt érzi a másik...sztem ez helytálló itten, az más kérdés, hogy a lelki mazochisták furcsán élik meg a szerelmet, ráadásul sokszor maguk sem tudják pontosan, hogy mit éreznek. a szerelem nagyon konfúz érzés és van egy csomó másik, ami hasonlít rá...könnyű őket összekeverni, nemde?
VálaszTörlésSzerintem pedig ennél jobban "tudományosan" ezt aligha lehet megfogalmazni. Az irodalom, az persze más, talán jobban tud erről beszélni.
VálaszTörlésHa viszonzott, akkor azon aggódom, hogy mikor lesz vége, szánalmas. De tényleg lehet, hogy nem csökken az érdeklődésem, ha érzem, hogy kölcsönös, de csak akkor nő, ha a másik megtartva a függetlenségét, játszmázik, visszavonul néha. Nem szoktam összekeverni az érzéseket, csak azt nem szoktam felismerni, vagy bevallani magamnak, ha szerelmes vagyok. Tudományosan érzéseket szerintem lehetetlen megközelíteni, nem mérhetőek és nem definiálhatóak egzakt meghatározásokkal.
VálaszTörlésPedig a pszichológia tudomány, s annak pont az a dolga, hogy érzéseket "definiáljon egzakt meghatározásokkal".
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésLehet, hogy ezért szerettem mindig az irodalmat, ami tágabb határokat biztosított a szerelemről való találgatásaimnak. Vagy talán rémítő, hogy valami, ami olykor nagy hatással van az emberre, ennyire sekélyesen leegyszerüsíthető, és kézzelfogható. Talán csak túlmisztifikáljuk a hormonok szemfényvesztését, ez a def. meg nem az esetem, kell az illúzió.
VálaszTörlésszerintem egyszerűen nevetségesek a definíciók és a tudomány úgy általában nagyon mókás amikor hisztérikus precízséggel próbál objektív megállapításokat tenni.az embernek egyszerűen bele kellene törődnie, hogy bizonyos dolgokat képtelen megmagyarázni és kész. (és hát minek is kéne mindent érteni és megmagyarázni?)
VálaszTörlésszerintem meg egyszerű kémia minden, csak hát annyira jó túlmisztifikálni, meg energia, meg alvásból felriadás, meg vakító napba bámulás, meg pár pohár jéghideg fröccs a forró betonon, meg szétolvadó fagyi, meg hempergés puha gyepen, meg tindersticks téli éjszakákon, meg száguldás éjszaka az autópályán fields of the nephilim-et hallgatva, de semmi több...-enikő-
VálaszTörlésmeghát az illúzió...ezér van, hogy akkor is jó amikor nem jó
VálaszTörlésAz életet élni kell, nem filózni rajta.
VálaszTörlésaz életet élni kell és érdemes sokat gondolkodni közben...
VálaszTörlés"A tett halála az okoskodás." Ezt most ne értsd félre, lécci.
VálaszTörlésDe ha félreérted, az se számít.
VálaszTörléshát igen, néha megbánom, hogy minek tanultam ennyit, gondoljunk csak bele, ha az általánosnál leragadok, akkor tutira nem bonyolítottam volna túl az életemet, akkor aztán a tettek vezéreltek volna, nem a gondolkodás, mára már lenne vagy nyolc gyerekem, egy férjem, aki piszkosan jár haza a munkából, de mondjuk az is lehet, hogy homeless lennék, hiszen ha minden igaz az "életigenlésem" azóta nem igazán változott... -enikő-
VálaszTörlésNa jó, a túlzásokról van szó nyilván. Hamlet is túlgondolkodta magát, azért tökölt annyit. Egyensúly kell, na.
VálaszTörléshát nemtom...szerintem én egész jól megvalósítom az egyensúlyt: vadul élek és közben próbálom megfigyelni magam...
VálaszTörlés