Aki a következő történetben magára ismer, annak ez tulajdonképpen lényegtelen, én meg amúgy sem hozzátok beszélek, csak magamban motyogok, szóval most is csak úgy magamnak mondom, hogy én sosem hittem a jelekben és hát ha ezzel kezdem, akkor ugye mégiscsak olyan valamit írok majd, ami ilyen jeles izé, szóval az úgy volt, hogy volt itten egy bögre - ráadásul nem akármilyen, hanem különleges formájú, szép darab - a lakásban, amit szakrális tárgyként imádtam tavaly augusztusban, merhogy egy vip ivott belőle és aztán, a vip távoztával fontos személyként, mosatlanul üldögélt az asztalon és valahogy mindig történt vele valami: levertem, kicsit megrepedt, aztán újra levertem és letört a füle, a macska meglökte és még egy kis darabka lepattogzott a széléből, végül persze elmosogattam és bekerült a szekrénybe, de valahogy ott sem volt nyugta és többször felborítottam mikor valami mást kerestem, úgyhogy szegény egyre megviseltebb lett. Aztán ma végül darabokra tört. Kidobtam.
Nem, nincs tovább. Ilyen kis szar sztori, na.
Nem, nincs tovább. Ilyen kis szar sztori, na.
A sztori elmegy, de rossz a cím.
VálaszTörlésó
VálaszTörlésszerintem az egész szar úgy ahogy van! amúgy nekem is van egy ilyen sztorim. tök szerelmes voltam életem szerelmébe. (voltam vagy 20)
VálaszTörléselmentem síelni lengyelo-ba, ahol nagyon pörgött akkoriban a krowki(vagy krowka) nevű tejkaramella szerű cukorka-ami mellesleg tök finom volt-így aztán elhatároztam viszek neki ajándékba. vettem vagy 4 kilót bizti ami bizti, meg különben is életem szerelme volt szal pénz-benzin nem számított.
mikor hazamentem csaptunk is egy ortónagy tejkaramell krowkybulit csak ő meg én. meghatódás örömkönnyek, szóval érted. aztán mikor kezdett uncsi lenni, plusz már a hajunknak is tejkaramell szaga volt, meg különben is kellett kicsit pakolni a romantikára, az egyik krowkycsoki papírt kettétéptük, egy neked, egy nekem alapon...majd jól elhatároztuk, hogy ezt a kibaszott fecnit úgy őrizzük mint a szemünk fényét egészen addig míg össze nem házasodunk.(ez azért volt szükséges mert a lány külföldi volt és másnap utazott haza. külföldre.) na. annyira őriztem azt a papírt, mint még soha semmit. alulról a második könyvespolcomon óvtam egy hajdumosógépes gyufáskatulyában. a projekt felettébb sikeres volt egészen addig míg évek múltán egyszercsak nem volt sehol a gyufás. felforgattam az egész lakást, összevesztem az egész családdal, a sírás kerülgetett. annyira bántott a dolog, hogy még a lányt is felhívtam(akivel persze már régesrég over volt). tök örült nekem, jót beszélgettünk, nevetgéltünk míg kiböktem, hogy bocs, de oda a szett.. ja, semmi baj én másnap elhagytam.
nos. innen is üzenem neki, hogy nyúljon meg a nyaka és kapja be a bakgolyóm. aki meg végig olvasta amit írtam, javaslom dobjon ki, törjön össze, vessen tűzre minden vip cuccot. most!
hát igen, ezek a vip cuccok. volt egy fontos gyűrűm is, majdnem belepusztultam mikor nem találtam egy napig. aztán nemrég előkerült valahonnan, kiesett belőle a kő, nagyon szomorú látvány.
VálaszTörlés