Á aszongya, ő érintésfób, nekem meg a beszéddel vannak gondjaim: rühellem a fölösleges beszélgetést, ezért találkozom mindig csak jól bejáratott emberekkel, akikkel van hullámhossz, közös érdeklődés, stb, mert megbolondulok ha olyasmikről kell beszélnem (és olyasmiket kell hallgatnom) amikhez a világon semmi közöm vagy amikről nem érdemes beszélni; komolyan mondom, inkább lefekszem valakivel, csak ne kelljen vele beszélgetni...tudom, tudom, így elég nehéz lesz találnom valami izgalmas pasit, dehát nincs mit tenni.
A némaságot egyébként mesteri fokon űzöm mostanság: újabban egész hétvégéket töltök egyetlen szó nélkül, nagyon érdekes érzés, elég elhagyatott, de időnként kifejezetten kellemes.
Tegnap például összesen 25 percnyi beszédben vettem részt: ez három telefonbeszélgetést jelent, amikben ugye nem én beszéltem egyfolytában, ezenkívül pár mondatot szóltam a macskához és kész. Szerintem egészen jó remete válna belőlem, ha nem kéne dolgoznom...
A némaságot egyébként mesteri fokon űzöm mostanság: újabban egész hétvégéket töltök egyetlen szó nélkül, nagyon érdekes érzés, elég elhagyatott, de időnként kifejezetten kellemes.
Tegnap például összesen 25 percnyi beszédben vettem részt: ez három telefonbeszélgetést jelent, amikben ugye nem én beszéltem egyfolytában, ezenkívül pár mondatot szóltam a macskához és kész. Szerintem egészen jó remete válna belőlem, ha nem kéne dolgoznom...
most nem akarok Pease kommunikációs hülyeségeivel jönni, de egy adott mennyiségű pofázás után nekem már nincs kedvem beszélni. meló után, meg hétvégén nem is szoktam. egy élmény velem élni. a dugás meg jobb, mint a locsogás, főleg, ha vki abban "értelmesebb"
VálaszTörlésfölöslegesen beszélni rettenetes, ez a lényeg
VálaszTörlés