kedd, május 22, 2007

thlp

Na megyek, kialszom ezt a szart.
Az előbb sikerült elkapnom egy buta sorozat patetikus végét: mindenki riasztó és sérült, hangzott az üzenet...
Annyira utálom már magamat ezért a zűrzavarért a fejemben és olyan fáradt vagyok tőle, hogy csak abban reménykedem, hogy éjszaka meghalok és a macska lerágja az arcomat mire a szüleim rámtalálnak. (na jó, hát szegény anyám...)
Jóvanna, ez csak vicc volt, látjátok, ma este ilyen teátrális hülye lúzer picsa vagyok.
Azon gondolkoztam, hogy mi lenne velem, ha holnapra minden bajom elmúlna. Hát bazmeg, nem tudom. Egész biztosan hiányoznának a kisstílű barátaim, azaz szorongás, melankólia, hisztéria, meg a többi ismerős.

2 megjegyzés:

  1. csak eleinte. viszonylag könnyen meg lehet szokni a hiányukat. azért persze ott figyelnek utána is a sarokból:-)

    VálaszTörlés
  2. én is próbáltam már nélkülük, nem volt könnyű.

    VálaszTörlés