A saját lábam dobogását hallgatni futás közben egészen ősi élmény, nagyon kúl, fontosnak tartom továbbá megjegyezni, hogy ma párszor felröhögtem futás közben, mer eszembe jutott, hogy amikor együtt laktunk, az István az üzenetrögzítőre nyihogott (tudjátok, ahelyett, hogy aszonta volna, ez itten az ilyen meg ilyen szám, most nem vagyunk itthon, dehát), melynek következtében az üzenetek mindegyike sikoltozó röhögés volt.
Köszönöm a figyelmet.
Köszönöm a figyelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.