"S azt mondta nem kellenek a versek, hiszen a költészet ő maga"

M egyébként anno az esküvőnket tervezgette - nekem köszönheti, hogy megmenekült, elegánsan leléptem mielőtt túl nagy baj (esküvő, házasság, gyerek) történt volna -, szóval faszér röhög, persze azóta gyakran megbeszéljük, hogy belepusztultunk volna az együttélésbe, különben meg baromira nem erről akarok beszélni, hanem inkább arról, hogy ma öt hónapja futok rendszeresen, hét kilométerrel ünnepeltem a jeles eseményt, szeretem magam, jó ember vagyok, bár asszem holnap kérvényezem az eutanáziát a Polgármesteri Hivatalban, mire hazajöttem szétrohadt egy nagy rakás csirkenyak a hűtőben, eldugult a vécé, aztán miközben könyékig túrtam benne megbántam mindent, kicsit az idegösszeomlás határán vagyok, a sírás környékez folyton, fáj a szívem, az anyámnak hányingere van - nem, nem erről jut eszembe, de mondtam már, hogy nagyon szeretem az anyámat? -, meg daganata, meg sugárkezelése, meg kemója, meg tagadása, nekem meg elmebajom, hisztériám, dührohamom, taxicsekkem, szar állásom, zűrzavarom, egy életem, egy halálom, esetleg én is sztrájkolok, nem akarok élni kicsit, bebújok az ágy alá, hol kell bejelenteni, hogy én a holnapot kihagyom?