bunkó tél

Írtam egy hoszú nyivákolóst arról, hogy karácsony- és születésnap-neurózisom van, hogy rémálmaim vannak, hogy félek a haláltól, meg a halál közelségétől, a ráktól, az élettől, hogy képtelen vagyok érthetően kifejezni magam, pedig bizonyos dolgokat meg kéne osztanom, a problémákat verbalizálni kell, a problémákat nem mindig kell verbalizálni, kezdek megint félni az őszinteségtől, megőrülök az elvárástól, hogy bármi áron jól kell lenni, nem bírok mindig jól lenni, szóval egy ilyen egészen vudiellenest akartam, aztán töröltem persze, mer félek az őszinteségtől, illik jól lenni, de légy jó kislány, nem szabad félni, nem kell mindent verbalizálni, felhívtam dét, dét nagyon szeretem, elkezdtem meginni az ajándék limocellót, hamarosan befalom az ajándék parmezánt is, fasza ez a karácsony, egy csomó ajándékot megkonzumálok, igazából elég egyértelmű, hogy el kéne mennem futni végre, mer az helyrerak, épp egy éve kezdtem futni (két hónapot kihagytam, lusta, léha, molto pigra), pont a köcsög téli depressziót megszüntetendő, a karácsony-szilveszter-születésnap triász veszélyes nekem, a nagy számvetések ideje, egészen meredek év volt ez, épp csak meg nem haltunk mi mind, megtörtént megint minden ami megtörténhet, még egy kicsit több is, a halál rátámadott a családomra, már megin a Lie down in darkness-t olvasom, sokat segít ilyenkor egy öngyilkos nő története yea, ahogy bementünk a mikulásoslampionoskarácsonyiégősnatalésoffertásszkontós világból a templomba: olyan volt mint egy másik bolygóra kerülni, tulajdonképpen meg kéne térnem azt hiszem, remek elfoglaltság a jesszus meg az ő barátai, sötét, meleg vatta az agyban, nem ez a már mindent merek, de nincs értelme semminek sem, persze mit nyafogok már megin, lyuk a seggemen, oszt jóvan, kétszer kettő meg a józanság, az a helyzet, hogy ez a kirajzolódós küszködős helynemtalálós cucc úgy három éves koromban tört rám először, pont mikor elküldtem a bölcsis nénit a faszba, az előbb írtam egy verset, gyerekek, ez a vég, ez már a vég, a vég legeslegvége.







update: a limocello sörrel a legjobb, úgy nem olyan édes.