Szerintem ez azoknál van így, akik igazán sose szerelmesek: az ilyen emberek a nagy királydrámákat, az egymás gyilkolását és úgy általában a mesterségesen generált vadságot képzelik szerelemnek, merhogy a szerelem ugye elég nehezen megfogható, de a lényege talán a brutálisan felfokozott érzéskavalkád. (Persze az egy nagyon érdekes kérdés, hogy létezik-e egyáltalán szerelem, jójó, persze ki lehet engem fizetni azzal, hogy minden csak illúzió) .
Ilyenkor persze rögtön adódik a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán letisztultan szerelmesnek lenni, merhogy a szerelmességnek épp a drogosság, az állandó "megvadultság" a lényege, ami azért hosszú távon tarthatatlan és jobb esetben bele is pusztul az ember.
Nem, ne aggódjatok, nem próbálom követni a nyomorult Buda Bélát és megfejteni a szerelmet, csak beszélek marhaságokat bele a világba, off I go, csak ezt akartam jóvanna.
Ilyenkor persze rögtön adódik a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán letisztultan szerelmesnek lenni, merhogy a szerelmességnek épp a drogosság, az állandó "megvadultság" a lényege, ami azért hosszú távon tarthatatlan és jobb esetben bele is pusztul az ember.
Nem, ne aggódjatok, nem próbálom követni a nyomorult Buda Bélát és megfejteni a szerelmet, csak beszélek marhaságokat bele a világba, off I go, csak ezt akartam jóvanna.
És valamit mond is.
VálaszTörlés