csütörtök, április 26, 2012

csend, rend, fegyelem

Este kiabáltam velük, mert vihogva csapkodták a falnak az ajtót. aztán Marcika persze állatira megijedt az ordítástól, nagyon  elkezdett sírni. Léna először csak nevetett, de mikor látta, hogy Marcika zokog, ő is rázendített. Rémesen gonosznak érzem magam ilyenkor...
Hát szólj rájuk keményen és határozottan, de ne ordíts...
De olyankor csak vihognak és csapkodnak tovább. Jaj, utálom ezt a fegyelmezést, iszonyú bűntudatom van tőle.