A nagynéném írt, hogy mosmár aztán határozzuk el magunkat, hogy innen hova megyünk. Nem tudom mért nem lehet felfogni, hogy ezt nem mi határozzuk el.
De, végül is igen. Mert mondhatjuk, hogy mondjuk csak Európában akarunk élni, kész, passz.
És ha Kamcsatkán kapsz állást?
Akkor majd elmegyek valami mást csinálni, valami rendes munkát.
De én nem akarom, hogy mást csinálj, én azt akarom, hogy fizikus legyél. Legalább egyikünk legyen boldog.
Miért, te nem vagy boldog?
Hát, ezek a munkaügyek, meg a nyugdíj, ezek rettenetesen nyomasztanak...nyilván csak vécét pucolni tudok majd ennyi kihagyással, isten tudja hol. Szóval ilyen tekintetben végtelenül boldogtalan vagyok.
