Á, nekem nem szabad lakásokat nézegetni, mert körülbelül három perc alatt az apokalipszist vizionálom és sötét depresszióba taszítom magam, mert ilyen rövid idő alatt simán le tudom vezetni az összes problémánkat a lakáskeresésből: nincs munkám, nem lesz munkám, hol nem lesz munkám?, nincs pénzünk bölcsire, ovira, a gyerekeim szociális analfabétákként fognak felnőni, lesz-e valahol valaha rendes, saját lakásunk és hol lesz ez a lakás egyáltalán?
Mondtam már, hogy halálosan unom a problémáimat?
Eh, megyek inkább sonkát venni...
