A gyerekeknek a zuhogó esőben kellett hintáznia ma is. Méghogy napsütötte Toszkána! (morogva el)
PS.: Egy újépítésű házban lakunk, a falak papírvékonyak. Fölöttünk egy süket nő lakik (neki szerencse, nekünk átok) és ordíttatja a tévét esténként (egyszer már szóltunk neki és egy ideig csend volt, de most megint elkezdte).
Mellettünk valami párocska folyton üvöltve beszélget (mint az olaszok általában), illetve ebédidőben - a gyerekek alvásidejében - hazajön ordítva telefonálni (az olaszok mindig, mindenhol telefonálnak). Most éppen vendégeik vannak - nagy nehezen lefektettem a gyerekeket, de nyilván egy perc múlva ébrednek a kurva vendégség miatt - délután négykor (!) és halálra idegesít engem is az állandó zaj (én ugye eleve üvöltésben élek).
Mi a búbánatért nem lehet néha csendben maradni? Mégiscsak igaza van az amerikaiaknak: ki kell menni a nagy pusztaságba, ahol egy darab szomszéd sincs.
