De legalább Léna most hajlandó volt bejönni és nem állt az ajtóban tíz percig az üveget nyalogatva...
Iszonyatosan kemény délutánunk volt, egy adott ponton elbújtam sírni a vécébe.
Tök cukik, mikor érzik, hogy nagyon odavagyok, akkor békén hagynak (két percig) - egyébként megint a vitatkozásuk készített ki, teljesen idegtépő állandóan hallgatni, meg van hozzá ez a vonyítós bömbölés is aláfestésként, énnemtom a Pampers reklámba miért nem tesznek a ruháját tépő, földön hempergő kisgyereket, az a korszak sokkal tovább tart, mint a mosolygós puttó időszak.
PS.: Egyébként meg igazságtalan vagyok, mert a párhuzamos vonulatról - Léna szerelmesen nézeget, meg minden második mondata, hogy szejetem mamát; Marcus nagyon apás, de azért sokszor ő is kedvesen bújik, meg mondja, hogy szejemama - keveset beszélek, pedig ezek a cukiságok tartanak életben.
PS.: Egyébként meg igazságtalan vagyok, mert a párhuzamos vonulatról - Léna szerelmesen nézeget, meg minden második mondata, hogy szejetem mamát; Marcus nagyon apás, de azért sokszor ő is kedvesen bújik, meg mondja, hogy szejemama - keveset beszélek, pedig ezek a cukiságok tartanak életben.
