Amúgy meg mintha megérezték volna, hogy most nem szabad nagyon betegnek lenniük - mert kedves édesanyjuk a pszichiátrián végzi, ha túl sokat nyaggatják mostanában -, mert nem nagyon betegek és nem nagyon hisztisek, ma például kifejezetten jó napunk volt.
Mondjuk tény, hogy a jó nap is nagyjából miniháborúkból tevődik össze: felkelünk, nem kelünk fel, felöltözünk, nem öltözünk fel, kell tiszta pelenka, nem kell tiszta pelenka, kell köpeny a reggelihez, nem kell köpeny a reggelihez, kekszet, sütit, tortát, csokit kérünk reggelire (sose ettek még csokit, nem tudom honnan veszik, hogy szeretnék), még kérünk reggelit, nem, nem kérünk, rajzolunk, nem, nem rajzolunk, focizunk, nem, nem focizunk, sárga labda, nem, narancssárga labda, stbstb...ezeken általában így vitatkoznak egymással, meg párhuzamosan velünk is, nagyon fárasztó, ugyanakkor meg folyamatosan nagyon kedvesek, puszilgatnak, simogatnak, szerelmi vallomásokat rikoltanak (Léna mostanában percenként) és persze állati jó szövegük van, meg tudják kívülről az összes mesekönyvet.
