Kedden volt szülőkkel játszós nap a bölcsiben és olyan büszke voltam rájuk, annnyira cukik voltak: időnként beleültek a bölcsis nénik ölébe, meg kedveskedtek nekik - egyetlen másik gyerek sem csinálta ezt, ők tűntek a legmelegszívűbbnek, tényleg -, a bölcsis nénik meg láthatóan imádják őket, jól esett ez a lelkemnek.
Amikor jöttünk el, akkor egy kisfiú köszönt nekik, hogyaszongya ciao Marci, ciao Lena és attól aztán végképp meghatódtam, hogy ezeknek a pici embereknek már saját élete van, ismerősei - egy csomó gyereknek ők is tudják a nevét, Marcika folyton két lányt emleget, khm -, társadalmi élete, hihetetlen.
PS.: Apropó csajok és Marcika: hihetetlen figura ez a kisfiú. Mikor felveszek egy ruhát vagy szoknyát, vagy Léna teszi ugyanezt, mindig megdicsér minket: csinos és bólogat is hozzá.
PS.: Apropó csajok és Marcika: hihetetlen figura ez a kisfiú. Mikor felveszek egy ruhát vagy szoknyát, vagy Léna teszi ugyanezt, mindig megdicsér minket: csinos és bólogat is hozzá.
