Marcus betegsége kapcsán azon elmélkedtem, hogy a modern ember mennyire nagyon el van kényeztetve az orvosokat meg a gyógyszereket illetően (is): ha nincs egy azonnal bevehető pirula vagy injekció, ha nincs azonnal alkalmazható gyógymód, ha nincs a betegségünket azonnal kimutató vizsgálat, ha az orvosok egy pillanatig is tanakodni mernek, vagy kételkednek egymásban vagy akár saját magukban, akkor rettenetesen fel vagyunk háborodva és hibáztatjuk őket, mert megszoktuk, hogy mindig mindenre kéznél a varázsszer, az orvosság, a pirula, mindig ott egy vérvétel, egy gép, egy tapasztalt orvos, aki mindent tud és kielemez és azonnal gyógyít.
És mivel - általában - itt a sok pirula és injekcó és gép és vérvétel és
vizeletminta és isten tudja még milyen vizsgálat, ezért magától
értetődőnek vesszük, hogy az orvosok nagyjából mindenhatóak, mindent meg
tudnak gyógyítani, ha meg nem, hát háborgunk és szidjuk őket, az
élelmesebbje még pert is akaszt a nyakukba.
Az apukám volt erre nagyon jó példa, amikor az anyám betegségét nem volt hajlandó tudomásul venni és csak hajtogatta, hogy a hülye orvosok nem tudnak semmit, nem csinálnak semmit, pedig egy végstádiumú, nem operálható agydaganattal nemigen lehet mit kezdeni, akárhonnan nézzük. Vagy ott a nagynéném a sclerosis multiplexével: mindig az orvosokat hibáztatják kórusban a nagymamámmal - ami persze bizonyos tekintetben érthető, hiszen az embernek tehetetlen dühében muszáj valaki kézzelfoghatóra haragudnia.
Soha nem vettem be gyógyszert és szurit sem kaptam (a kötelezőket kivéve persze, és na és ha jól tévedek akkor valamikor 100 éve fogájásra valamit), én szeretnék természetes módon meghalni :)
VálaszTörlésPersze az ember a gyerekkel rögtön orvoshoz rohan, a fiamnak volt olyan a mandulája évente egyszer, hogy a végén már felnőtt adag antibiotikumot kapott és a doktornő ajánlotta az eltávolítását, így 4 évesen bang, volt nincs (nekem 3 évesen szedték ki :)) Azóta ő is 23 lett semmiféle bajjal. A szervezetünk csodálatosan teszi a dolgát, ha nem szólunk bele "gyógyszerekkel" és egyéb szörnyűségekkel.
Persze mondhatja most akárki hogy mit szólnék ahhoz ha rákos lennék. Megnyugtatom: ugyanezt :)
Furcsa, én épp fordítva vagyok, nálunkn az a hozzáállás, hogy bármi is van, tutira megoldódik orvosok és gyógyszerek nélkül, inkább nyígok itthon pár napot, bár lehet, hogy ehhez hozzátartozik, hogy alapvetően mázlim van és sosincs igazi komoly bajom...
VálaszTörlésCsip-csup bajokra oké, hogy ez a hozzáállásotok, de aki szarik az egészséges étkezésre, rendszeres mozgásra, annak azért segít a gyógyszer (hypertonia, diabetes). Mesélte egy orvos tanárnőnk, hogy a kisgyereknek nem adták be a szülei az antibiotikumot a fülgyulladására, merthogy nem mérgezik a gyereket, aztán mindenféle szövődménye lett a gyulladásnak. Csak az arany középutat kell megtalálni, egy kis ésszel pedig nem nehéz.
VálaszTörléshát, nem tudom, azért néha-néha orvosi ellenőrzés nem árt (vérkép, vérnyomás megnézetése pl), azonkívül ritkán ússza meg az ember az egész életét orvosok nélkül - ha igen, akkor állati mázlista (vagy nagyon rövid életű).
VálaszTörlésmondjuk most pont fülgyulladásra kapott antibiotikumra nem szívesen gondolok Marcus durva allergiája miatt (ő is fülgyulladásra kapta és maga az allergia valószínűleg szintén nem múlt volna el gyógyszerek nélkül, vagy csak iszonyú kínok árán), de attól még tény,hogy egy csomó betegség nem tűnik el csak úgy, hanem még durvább lesz.
szerintem nem lehet elképzelni, hogy mit tennénk, ha előállnának nekünk azzal, hogy rákunk van...
(ja, meg persze rákszűrés - na pont ezt pont én hogy hagyhattam ki a sorból)
VálaszTörlésLófaszt oldódik meg magától a betegség, már bocsánat. Nyilván egy nátha nem viszi el a gyereket, de allergia, asztma, krupp, és még sorolhatnám, nem otthoni kísérletezésre valók. És persze felnőttekre ugyanez igaz.
VálaszTörlés