Döglött cápa

Egész egyszerűen tőrbe csalt engem tegnap este valaki, akiről ezt feltételeztem volna a legkevésbé.
Miféle önigazolási kényszer az, amikor valaki, aki szinte soha volt velem őszinte - nem hazudott szándékosan, csak elhallgatott dolgokat -, csak azért találkozik velem, hogy bebizonyítsa, hogy én voltam az oka az összes köztünk lévő bajnak és különben sem vagyok jó semmire a szánalmas nagyképűségem miatt?
Miért kell ilyen brutális - és mellesleg nagyon átlátszó - egovédő technikákat alkalmazni valakivel szemben, akit valamikor szerettünk? Minek egymásba rúgni utólag, amikor már úgyis mindegy? Persze én vagyok a barom, minek megyek bele ebbe...de tényleg mindig meggyőződésem volt, hogy fontos dolog nem kiiktatni a régi szerelmeket az életünkből, ők fontos részeink. Persze valószínűleg csak úgy érdemes ápolgatni ilyen kapcsolatokat ha már valóban elmúlt mindenféle kötődés és semmiféle vádaskodás nem merülhet fel a régi dolgok miatt. Hogy is volt az Annie Hall-ban?
"A szerelem olyan mint egy cápa. Ha nem tud előrejutni, beledöglik. És amit mi itt babusgatunk, az egy döglött cápa."
Egy bűzlő, döglött cápa van itten, úgy bizony.