Harmadévben a főiskolán éjjel-nappal ph-et hallgattam. Felszabadult, vidám lány voltam mindig, bizony. (Mellesleg ez így is van, csak kicsit rapszodikusan változik a hangulatom, na.)
Most találtam pár régi ph számot és olyan rettentő lehangolóak, hogy nem is értem hogyan éltem túl azt az időszakot. Aki túl jól érzi magát, annak nyugodt szívvel ajánlhatom bármelyik számot - meg a Pictures of You-t végtelenítve -: garantált az ugrás a tizedikről.
Mellesleg akkortájt volt, hogy az egyik évfolyamtársam valamelyik kocsma előtt feltette azt az igen udvariatlan kérdést, hogy "Mért sírsz mindig?"
Végre megvan a válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése