első helyen állnak az ígérgetős emberek. A "majd felhívlak", "majd megcsinálom", "majd segítek", "majd találkozunk" típustól hányingerem van. Mert oké, ne hívjon fel, ne csinálja meg, ne segítsen, ne találkozzunk. De ne ígérje meg. Az ígérgetős emberek miatt van az is, hogy egyre kevésbé érdekel, hogy ki mit mond. Sokkal érdekesebb ugyanis, hogy ki mit csinál.
Nem mindegy mit mondunk?
Egyébként mindig tudtam, hogy a diktafon kiváló eszköz: az ígérgetősöket például remekül tudnám szembesíteni összes, fölöslegesen kifosott szavukkal.
Ez most azért jutott eszembe, mert a munka, amit ígért nekem valaki, természetesen nincs, nem lesz és nem is volt soha. Csak egy fölösleges ígéret volt. Egyszerűen nem értem minek ez. Ígérgetni nem bajosabb mint kapásból azt mondani, hogy "bocs, nem tudok neked segíteni"? Az ígéretektől akár bűntudata is lehet az embernek.
Picsába. Mekkora trágyadomb ez itt.
Ma irigylem Kurt Cobaint, legalább volt otthon fegyvere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése