Az, hogy terhesen idült mosollyal üldögélj kilenc hónapon át és folyamatosan illatos és mosolygós és pufók babákat vizualizálj, ugyanolyan elvárás, mint az, hogy szerelmesen minden pillanatban jól érezd magad, elvégre a te életed már "megoldódott", neked már semmit nem kell tenned, megtaláltad, megtaláltak, hurrá.
Tehát aki terhes, az ne aggódjon semmin, eszébe se jussanak a problémák, a nehézségek, ne féljen, hogy komplikációk lesznek, ne féljen a szüléstől, ne rettegjen attól, hogy megváltozik a szerelmével a kapcsolata, hogy végérvényesen megváltozik a teste, ne aggódjon amiatt, hogy már soha semmi nem lesz olyan mint régen, ne legyen gusztustalanul önző és ne szomorkodjon azon, hogy most jó darabig mégsem tanulhat síelni és egyáltalán, hát mit képzel az ilyen, aki terhes, annak csak jó lehet, aki terhes, az ne gondolkodjon, aki terhes, annak kutya kötelessége egész nap szűzmáriásan somolyogni és tüncimünci pocaklakós történeteket olvasni a neten, hát hiszen a terhesség csupa móka, kacagás.
És persze itt tehetném hozzá, hogy a halál pedig minden esetben tragikus és félelmetes, sőt, gyakorlatilag természetellenes valami, amiről csak suttogva szabad beszélni, sőt, jaj, inkább ne is beszéljünk róla, mert szerencsére mindig a másik hal meg, mi meg sosem.
Eh, az ember olyan fárasztó lény, mindenből akkora hűhót csinál és olyan idióta elvárásai meg félelmei vannak; mért is nem születtem macskának...
Tehát aki terhes, az ne aggódjon semmin, eszébe se jussanak a problémák, a nehézségek, ne féljen, hogy komplikációk lesznek, ne féljen a szüléstől, ne rettegjen attól, hogy megváltozik a szerelmével a kapcsolata, hogy végérvényesen megváltozik a teste, ne aggódjon amiatt, hogy már soha semmi nem lesz olyan mint régen, ne legyen gusztustalanul önző és ne szomorkodjon azon, hogy most jó darabig mégsem tanulhat síelni és egyáltalán, hát mit képzel az ilyen, aki terhes, annak csak jó lehet, aki terhes, az ne gondolkodjon, aki terhes, annak kutya kötelessége egész nap szűzmáriásan somolyogni és tüncimünci pocaklakós történeteket olvasni a neten, hát hiszen a terhesség csupa móka, kacagás.
És persze itt tehetném hozzá, hogy a halál pedig minden esetben tragikus és félelmetes, sőt, gyakorlatilag természetellenes valami, amiről csak suttogva szabad beszélni, sőt, jaj, inkább ne is beszéljünk róla, mert szerencsére mindig a másik hal meg, mi meg sosem.
Eh, az ember olyan fárasztó lény, mindenből akkora hűhót csinál és olyan idióta elvárásai meg félelmei vannak; mért is nem születtem macskának...
De igenis aggódj! Én félvállról vettem és sose fogom lefogyni a plusz 20 kg-omat... ;o)
VálaszTörlésKülönben pedig ráérsz lelkesedni, mert baromi hosszú a 9 hónap és furcsa módon az utolsó kettő kibírhatatlanul lassan telik, meg fog állni az idő. :oD
Így van és meg kell tanulnod édinyelvül is, ha esetleg kismama fórumoznál.:D "Barinőim olyan édik, mind úgy örülnek a kis pocaklakómnak, kicsit most rossz a pocink, homeopátiás bioguttymanykalóka kivonatot iszunk, barinőimnek ez mind használt, apa is olyan édi, együtt járunk kismamajógára..." ÁÁÁÁÁÁÁÁ! :DDD
VálaszTörlésJa igen, mostantól Marci = Apa, ha ezt követnéd. ÁÁÁÁÁÁÁ! :DDD Éljenek a macskák.
már az, hogy a mosolygós, pufók és babák szavakat egy mondatban használod, komolyan elgondolkodtat.
VálaszTörlésjó lesz ez, én érzem. :)
Altair: én most "léböjtkúrán" vagyok (= reggelire üres kávé) tornázgatok is, és lassan nem repednek le rólam a régi nadrágjaim. Amúgy abban igazad van, hogy az utolsó két hónap a legrosszabb :P.
VálaszTörlésVizesedett valaki? Én szülés után 15 kg (!) vizet pisiltem le magamról 2-3 nap alatt, úh de megkönnyebbülés volt az is.:)
Smartdrive-nak: vigyázz, megyünk át kismamablogba, bár nem tehetünk róla.:)
halálra idegesít, hogy amikor próbálok valaki olyannak a félelmeimről beszélni aki még nem szült (ilyen pl az apukám is),az rögtön rám rivall, hogy mit kell az aggodalmakkal foglalkozni folyton. amúgy kedves equilibrist, szerintem igencsak rá kell hangolódni erre az egészre, tehát nyilván nem leszek vércinikusból gügyögő anyuka a hatodik héten:). gondolom ezt majd megoldják a hormonok (ettől is félek, egyáltalán nem akarok gügyögő anyuka lenni)
VálaszTörlésén sem lettem.
VálaszTörlésnormálisak a félelmek, sőt, az is, ha vércinikus és gügyögő vagy egy órán belül. és ha akarsz beszélgetni, szóljál.
vagy beszélgess lúcsiával, ő elég jó (ellen) példa erre a madonnás anyaságra
Khmm, azt hiszem, engem sem hülyítettek* el a hormonok...:D
VálaszTörlés(*Gügyögős anyuka irányba nem. 6 hét az semmi, funkcionáló aggyal rendelkező még több hónap múlva is kissé kívülállóként, mint biológiai-orvosi változást tanulmányozza magát. Részben ez félelemből is ered, nem mer kötődni, még a baba meg nem születik épen.)
Háháhá... vagy gügyögsz, vagy szar anya leszel- ezt jobb, ha tudomásul veszed. És amikor hordozó rakétává lépsz elő, és éppen a hegyekben túrázol, és megkérdik, hogy nem fáradt a baba? Meg: hogy van a baba? Baba= pocaklakó (ettől a hideg kiráz)
VálaszTörlésez ilyen komoly elvárás? és mi van ha én csak a nem gügyögő anyákkal vagyok hajlandó érintkezni? ilyet lehet?:)
VálaszTörlésMinimálisra szűkül a kör, olykor 0-ra, de lehet.
VálaszTörlésEngem az (is) idegesített, hogy még csak 10 mm volt, de már többen úgy kérdezték: "hogy VAGYTOK?:-)". Én voltam csak, egyes számban, bennem a fejlődő embrióval.
Tegnap volt egy édes... (én amúgy Született feleségek rajongó vagyok. Bármily ciki, vállalom.)Szóval Lynette 42 évesen újra terhes, és ül a nőgyógyásznál a váróban. Egy huszonéves gügyögő nő ül szemben vele a hasonlóan bébisedett párjával, a hasát simogatja, és vigyorog. Lynett az éppen elvesztett karrierje fölött mereng, mikor a pasi elhúz kávéért, a gügyögő pedig megszólítja hősnőnket (jaj, mádom azt a nőt!). Kiderül, hogy neki 4 felnevelt gyereke van ugyebár, a gügyögő meg elkezd erre ömlengeni, hogy micsoda csoda ez. És akkor L. elkezdi osztani arról, hogy mi vár rá majd a szülés után (a gügyögőre). És a legeselegszebb az így szól (Ne felejtsük el, hogy jómagam 3 gyerekes anya vagyok): MOSTANTÓL NAGYON SOKSZOR FOGOD MAGÁNYOSNAK ÉREZNI MAGAD, DE SOHA NEM LEHETSZ MAJD EGYEDÜL.
VálaszTörlésBocsáss meg, hogy ezt most így ideírom, de annyira szép és igaz gondolat, hogy könnybe lábad tőle a szemem (ne feledjük, hogy néhány hete több napom telt el azzal a gyanúval, hogy esetleg terhes vagyok).
Szóval Molly, ezt nem merném bárhová leírni, mert az anyatársadalom 90%- a torkomnak esne miatta, de tény, hogy igen nagy változások előtt állsz, és gyakran gondolom azt, hogy a gügyögés tulajdonképpen egy védekező mechanizmus. A tudat azért módosul, mert vannak helyzetek, amiket ép ésszel nem lehetne másképp kibírni.
"pocaklakó" b+
VálaszTörlés