hétfő, március 08, 2010

nőnapi elmélkedés

Egy ideje a kutatók párkapcsolati nehézségein gondolkodom és a következőkre jutottam: ahogy elnézem, nagyon is rájuk fér a dajkálás, kikapcsolódásképpen pedig a jó szex, mivel éjjel-nappal a képleteiket bámulják, számolnak, a számítógép előtt ülnek, pörgetik a matematikát, nem mennek sehová, nem tudnak főzni, elfelejtenek enni és nem ismerik fel a hűtőben az alapvető élelmiszereket sem.
Ha egyedül vannak, azaz nem élnek párkapcsolatban (ami egyébként ritkább, mint a fentiek alapján gondolnánk, a "magányos tudós" képe elavulóban van), akkor nincs idejük ismerkedni, hiszen éjjel-nappal a képleteiket bámulják, számolnak, a számítógép előtt ülnek, stbstb., ugyanis ha mindezeket nem csinálják (hanem mondjuk esténként csajoznak képletbogarászás helyett), akkor a két évenként esedékes álláshajkurászás idején biztos, hogy csúfos kudarcot vallanak.
Ha párkapcsolatban élnek, akkor igen jól kell idomítani asszonyaikat, mert azért nem árt, ha az illető nő nagyon rugalmas és hajlandó a két-három évenkénti ország-, illetve akár kontinensváltásra, nyelvtanulásra, barátok és család elhagyására, esetleges munkanélküliségre, stb.
De a legrosszabb szerintem egészen biztosan a kutatónők élete: ugyan melyik férfi követne egy nőt évekig országokon és kontinenseken át, feladva a munkáját, elhagyva a családját és a barátait?


Na ugye.

És mi ebből a konklúzió? Ó, csak a szokásos: a nők őrültek.

4 megjegyzés:

  1. hát, nem egyszerű a képlet... csodálom, hogy ilyen kitartó vagy.

    VálaszTörlés
  2. ne viccelj, életem első boldog kapcsolatában élek. naná, hogy kitartok.

    VálaszTörlés
  3. hát akkor jó, akkor biztos megéri :)... meg talán Amerikában neked is jobban bejönnek majd a számításaid, szerintem ott jóval könnyebben találhatsz munkát.

    VálaszTörlés
  4. igen, én is ebben reménykedem, már nézegetem is a houstoni állatorvosi rendelőket:) (ott akár takarító is szívesen lennék)

    VálaszTörlés