Még mindig csak döglődik a gépem - bár gondolom csak idő kérdése, hogy végképp meghaljon, ez is király, épp nagyon kéne több okból -, úgyhogy elmesélem, hogy sajnos már megint igazam volt: voltunk ma orvosnál és az orvos aszonta, hogy ha el akarjuk kerülni a beszédterápiát, akkor sürgősen vigyük a gyerekeket közösségbe, mert már most azt lehet mondani rájuk, hogy megkésett a beszédfejlődésük - manapság (és különösen az USA-ban) persze minden gyerekre ezt mondják, aki nem az egzisztencializmusról beszél három évesen, de azért szerintem se normális, hogy Marcika nulla, azaz nulla darab szót mond (csak érthetetlenül halandzsázik) 19 hónaposan.
És persze lehet mondani, hogy kit érdekel mit mondanak az amerikai orvosok - mert egyébként tényleg elképesztőek az itteni elvárások: a gyerekorvos azt mondta, hogy három évesen(!) már írni tanítják az óvodásokat és az átlag amerikai kisfiú 12 évesen(!!!!) szerzi az első szexuális tapasztalatait (mármint amiket nem csak úgy magában él át, hanem hús-vér emberrel), szerintem ez szörnyű, teszem hozzá halkan -, szóval lehet mondani, hogy kit érdekelnek az amerikai orvosok, de egyrészt a mi helyzetünk tényleg nagyon speciális és simán lehet, hogy a szeparáltság nagyon hátráltatja a beszédüket, másrészt meg azért ha bogarat ültetnek az ember fülébe, azt nehéz ignorálni...mondjuk az autizmus aggodalmakat eleve kizárta a doki - most már én is kizárom -, de szerinte az egyik legjobb beszédterápia a gyerekeknek a többi gyerek (és furcsa módon nem a bébiszitter, direkt rákérdeztem) és legelőször azt szokta javasolni a beszéd lemaradások javítására...teljesen le vagyok sújtva egyébként - pedig pontosan tudtam, hogy előbb-utóbb ez lesz -, meg idegesít, hogy mindenki lehurrogott, aztán végig igazam volt (mindig igazam szokott lenni sajnos, nem tetszik egyáltalán).
És persze most is előre látom a borzalmas jövőt, hogy majd nem javul eleget a beszédük (hiszen az ikrek eleve később kezdenek beszélni, a kétnyelvű gyerekek szintén, a kettő pedig nyilván összeadódik majd, pompás. Eddig minket értettek, most majd nyilván teljesen összezavarodnak), ha valahogy sikerülne közösségbe nyomni is őket (hogy hova és miből, na ez egy nagyon nyomasztó kérdés, bár most van egy ötletünk) és járhatnak majd rakás pénzért amerikai beszédterapeutához, aminek következtében nekünk is angolul kell hozzájuk beszélni (na én ezt el sem tudom képzelni, ez horror, ez teljesen természetellenes), mert, mint a doki mondta, egy nyelv is jobb, mint a semmilyen nyelv és ebben bizony igazat adok neki...persze ha ismertek Houstonban magyar beszédterapeutát, bátran szóljatok... ja, amúgy ma 19 hónaposak. Gyönyörű szépek (a doki még mindig szerelmes Lénába, nem győzte mondogatni megint, hogy milyen szép, meg Marcika is nagyon tetszett neki, azt mondta rá, hogy jóképű és dicsérte a göndör haját), okosak, egészségesek, csak épp...nem beszélnek, hát istenem.
