Á, ne is kérdezzétek, nem érek rá semmire, a lakásomat hirdetgetem, levelezek az érdeklődőkkel és persze aktívan szorongok (megfigyeltétek, hogy a szorongás olyan mint a cselekvés? Ha frusztrált vagyok, mert zavar, hogy nem tudom én mutogatni a lakást, meg nem tudok én ott lenni és beszélni róla és egyáltalán, telefonálni is egészen bonyolult innen már csak az időeltolódás miatt is, akkor kicsit szorongok azon, hogy úristen, ki veszi majd ki és egyáltalán és akkor hirtelen olyan fáradt leszek, mintha legalábbis gyalog elmentem volna odáig és megmutattam volna valakinek - szóval egészen olyan, mintha tettem volna valamit az ügy érdekében.).
Pedig lenne mit mesélni, mert például vicces módon - egy kereszteződésben a játszótérről hazafelé - megismerkedtem magyarokkal, akik épp egypetéjű lányikreiket várják, voltunk is náluk vendégségben szombaton, de én nem érek rá itt mesélgetni, szorongok, frusztrálódom és mellesleg próbálom kiadni a lakást...
