És hát igen, ismét elérkezett egy olyan időszak, mikor szabadidőmben bölcsiket gusztálok és hívogatok, de teljesen fölöslegesen, mert a legolcsóbb két gyereknek annyi lenne, mint az egy havi lakbérünk (1200 dollár), dermesztően drága. Na ez például nagyon nagy baj Amerikával.
Végre beadtam amúgy a bölcsi támogatási kérvényünket, ezzel feliratkoztunk egy várólistára, hogy elbírálják (képzelem mennyien kérvényeznek ilyet, ha várólista van az elbírálásra is) és nyilván már el is költözünk, mire kiderül, hogy megkaphatjuk, nagyszerű.
Persze még mindig lehet olyat, hogy elköltözünk egy híd alá és a gyerekek meg a megtakarított pénzből bölcsibe járnak...eh, nem jó ez így. Igen, az is lehet, hogy itthon maradok velük örökkön-örökké, csak hát az az igazság, hogy egyre rosszabbul viselem. Persze simán lehet, hogy pár hét és megbékélek a sorsommal, meg belefáradok abba, hogy mindig rá kell döbbennem, hogy ha megszakadunk, sincs elég pénzünk a gyerekőrzésre. (Ahova most próbáljuk vinni őket, az egy ún.drop-off daycare, ott maximum négy órát lehetnek egy nap, mondjuk ebbe is bele fogunk szakadni, hogy kifizessük, de legalább valami azért.)
Pont mondtam egyébként Marcinak, hogy a gyerekezés legdrágább részét szerencsére itt csináljuk végig, mikor otthon voltunk, nézegettem kicsit az árakat, otthon szerintem tízszerese lett volna a mindenből dupla, meg aztán sajnos az adakozás sem divat ami itt (költözéskor egy csomó dolgot elajándékoztunk mi is, és nagyon boldog voltam, hogy én is tudok jót tenni másokkal). Lassan-lassan majd elkezdünk gyúrni a pelenka nélküli életre is, mert a pelenka is piszok sok pénz, na meg amúgy is persze.. Na jó, hát egyszer majd iskolába mennek, gondolom az lesz megint állati drága, dehát elég a sok mostani baj is, iskolára még nem gondolunk.
PS.: Ja és hogy ezeket mind mondtam már, hát igen...az ember problémái nem változnak, ti meg általában úgysem figyeltek igazán (ezt a levelekből - meg a tanítási tapasztalatomból - tudom egyébként), szóval mondhatom sokszor ugyanazt szerintem.
PS2: Egy adalék az amerikai nehézségekhez: egy kedves ismerőssel leveleztem Léna gondjairól és meséltem neki, hogy a nagy hisztik előtt beteg volt és a lázával el is vittük orvoshoz, de később, amikor kijött rajta valami kiütés, akkor már nem vittük vissza (az orvos előre megjósolta, hogy lesz kiütés) és a kedves ismerős azt írta a levélben, hogy minden kiütéssel el kell menni az orvoshoz. Hát...el kéne biztosan, csak az pénzbe kerül ám, nem nagyon sokba ugyan - már ha van biztosításod, mert ha nincs, akkor sajnos el kell felejtened az orvosokat -, de mikor hónap végén épp lenulláztuk magunkat, akkor nincs mese: nem tudunk orvoshoz menni a semmiből.
PS.: Ja és hogy ezeket mind mondtam már, hát igen...az ember problémái nem változnak, ti meg általában úgysem figyeltek igazán (ezt a levelekből - meg a tanítási tapasztalatomból - tudom egyébként), szóval mondhatom sokszor ugyanazt szerintem.
PS2: Egy adalék az amerikai nehézségekhez: egy kedves ismerőssel leveleztem Léna gondjairól és meséltem neki, hogy a nagy hisztik előtt beteg volt és a lázával el is vittük orvoshoz, de később, amikor kijött rajta valami kiütés, akkor már nem vittük vissza (az orvos előre megjósolta, hogy lesz kiütés) és a kedves ismerős azt írta a levélben, hogy minden kiütéssel el kell menni az orvoshoz. Hát...el kéne biztosan, csak az pénzbe kerül ám, nem nagyon sokba ugyan - már ha van biztosításod, mert ha nincs, akkor sajnos el kell felejtened az orvosokat -, de mikor hónap végén épp lenulláztuk magunkat, akkor nincs mese: nem tudunk orvoshoz menni a semmiből.
