Hah, elvittük őket a gyerekmegőrzőbe két órára ma délelőtt és láss csodát, egy mukk nélkül végignyomták. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy soha nem fogjuk megtudni, hogy kivel és mit játszottak a két óra alatt.
Ez ugyanolyan rejtély marad, mint a macska tíz órás utazása a csomagtérben...Igaz, szegény Fanni Chicagóba érve félőrültnek tűnt, a babák meg csak kedvesen ránk mosolyogtak, mikor megláttak az ajtóban. Tök jó fejek, de szerintem tuti azért megy az ilyesmi ilyen jól nekik, mert már méhen belül is volt egy kis barátjuk.
Ez a gondolat most annyira meghat, hogy elmegyek sírdogálni kicsit*, jóccaka.
Ez a gondolat most annyira meghat, hogy elmegyek sírdogálni kicsit*, jóccaka.
*na jó, valójában a kindlivel akarok hetyegni az ágyban
