Feleim, ez valami pokoli: Léna nagyjából folyamatosan üvölt pár napja, Marcika néha bekapcsolódik becsületből, semmi sem jó, földön kell henteregni, vegyük fel, tegyük le, együnk, igyunk, aludjunk, sétáljunk, jaj, ne, inkább mégse, toporzékoljunk kicsit, az jobb, jézusom.
Nem biztos, hogy a hét végéig életben maradok, meg fogok őrülni, belehalok a zajártalomba - megyek is, Léna épp torkaszakadtából ordít (mi mást is csinálna?), most asszem épp azért, mert...fogalmam sincs. Minden rossz, csak ordítani jó.
A "kötődő nevelés" hívei szerint egy percet sem szabad a gyereket sírni hagyni, mert valami szörnyű vegyi anyagok termelődnek az agyában, nos, én ezt máshogy látom: a szörnyen ártalmas vegyi anyagok az én agyamban termelődnek az ordítás hatására...
PS: Egyébként azt hiszem épp annak lehetek tanúja, ahogy egy nő felfedezi a hiszti csodálatos hatalmát.
+PS.: Igazságtalan vagyok Marcikával, mert szegény most hirtelen egész jó kisfiú lett (néha persze azt gondolom, hogy csak Lénához hasonlítva, mert azért ő is tud balhét csapni rendesen), csak hát néha nyilván kiborul, mikor Léna már egy álló napja üvölt, azért megértem. Eddig mondjuk ő volt a brutál hisztis, persze nyilván lesz dupla őrület is (néha már van, az rettenetes, tömören szólva), alig várom.
Amúgy meg Marcika tegnap tisztán azt mondta, hogy vau. Nagy dolgok ezek egy kisfiú életében, kérem szépen.
++PS.: Lénának azt hiszem nagyon komoly szeparációs szorongása van és ma délelőtt feltaláltam a legjobb hiszti ellenszert: mindketten a díványra hasaltunk és idült mosollyal néztük egymást - Léna láthatóan a mennyben érezte magát, én meg kicsit megnyugodtam, mert egy darabig nem volt zaj. Marcika viszont hamar bekavart: féltékenyen elkezdte lelökni Lénát az ágyról, aki mit reagált, na mit? Igen, igen, jól mondjátok! Üvöltött mint a sakál.
Ó, de szép ez, istenem.
PS: Egyébként azt hiszem épp annak lehetek tanúja, ahogy egy nő felfedezi a hiszti csodálatos hatalmát.
+PS.: Igazságtalan vagyok Marcikával, mert szegény most hirtelen egész jó kisfiú lett (néha persze azt gondolom, hogy csak Lénához hasonlítva, mert azért ő is tud balhét csapni rendesen), csak hát néha nyilván kiborul, mikor Léna már egy álló napja üvölt, azért megértem. Eddig mondjuk ő volt a brutál hisztis, persze nyilván lesz dupla őrület is (néha már van, az rettenetes, tömören szólva), alig várom.
Amúgy meg Marcika tegnap tisztán azt mondta, hogy vau. Nagy dolgok ezek egy kisfiú életében, kérem szépen.
++PS.: Lénának azt hiszem nagyon komoly szeparációs szorongása van és ma délelőtt feltaláltam a legjobb hiszti ellenszert: mindketten a díványra hasaltunk és idült mosollyal néztük egymást - Léna láthatóan a mennyben érezte magát, én meg kicsit megnyugodtam, mert egy darabig nem volt zaj. Marcika viszont hamar bekavart: féltékenyen elkezdte lelökni Lénát az ágyról, aki mit reagált, na mit? Igen, igen, jól mondjátok! Üvöltött mint a sakál.
Ó, de szép ez, istenem.
