Tehát akkor lezárnám azzal az előző nyekergéseket, hogy nyilvánvalóan gyes-neurózisom van és mennem kéne kapálni, meg nekem amúgy is jobb, mint Medve Gábornak, na.
Amúgy meg folyton akarok írni a Nem harap a spenót című könyvről, de soha nincs erőm (most sincs), de azért azt szeretném felidézni, mikor a nő megszüli az ikreit és így mesél a kezdeti időszakról: az óriási zaj és a testrészek kavalkádja miatt úgy érzem, mintha többen lennének kettőnél (...) Négy hosszú nap után hazaengednek bennünket a kórházból. A fiúkkal otthon épp csak egy kicsit könnyebb az élet. Esténként órákig üvöltenek. Még mindig úgy érzem, mintha többen lennének kettőnél.* (...) Egyik nap csengetnek. Egy pszichológusnő érkezik, akit a környékbeli PMI-iroda küldött. Az a dolga, hogy ikerszülések esetén meglátogassa az anyákat, ami tapintatosan kifejezve nyilván annyit jelent, hogy meg akar bizonyosodni: nem kaptam-e idegösszeomlást.** (...) Amikor egy hónapja már szinte semmit sem aludtunk, Simonnal olyanok vagyunk, mint a zombik. Kénytelenek vagyunk igénybe venni a Fülöp-szigeteki bébiszittert és az ő unokatestvéri és baráti körét. A végén már négy nő is besegít***, gyakorlatilag mind a huszonnégy órát lefedő műszakokban. Az összes pénzünk elfolyik, de legalább néha alszunk. Kezdem úgy látni az ikreket szülő anyákat, mint üldözött kisebbséget - mint mondjuk a tibetieket. (...) Többnyire úgy nézek ki, mint egy lebunkózott állat. (...) Annyi bébiszitter van körülöttem, hogy inkább mellékszereplőnek, mint dívának érzem magam. Biztos vagyok benne, hogy a fiúk nem tudják, a sok nő közül melyik az anyjuk. (...) Az új életünk tele van szélsőséges érzelmekkel. Simon kimerülten és reményvesztetten botorkál, közben néha odaszúr nekem egy passzív-agresszív megjegyzést:-Talán tizennyolc év múlva egy kávét is megihatok.- Hosszasan ecseteli, milyen rettegés tölti el, amikor a házhoz ér és bentről meghallja a gyerekek sírását. (...) A sok sírás és panaszkodás közepette azért vannak reménykeltő pillanatok is. Azonnal jókedvem támad, amikor Leo öt teljes percen át derűs és nyugodt. (...) A barátaim azt mondják, hogy azoknak a szülőknek a körében, akiknek ikrei vannak, magas a válási arány. Fogalmam sincs, hogy ez statisztikailag igaz-e vagy sem, de nagyon is értem, miért terjed ez a pletyka. Az ikrek születése utáni hónapokban Simonnal folyamatosan veszekszünk.
Ezt az ikres részt azért idéztem, mert őszinte és vicces, szeretem az ilyent, tudjátok.
Jó könyv, olvassátok el - nem végig ikres, ez igazából már mellékszál - , majd egyszer még beszélek róla, ha lesz erőm és kilátok a neurózisból. (Ja, egyébként Isolde ajánlotta egyszer egy kommentben valakinek, nekem meg megtetszett a téma és gyorsan megvettem és elolvastam.)
*ez nekem is a mániám, szerintem egy ikerpár nem két gyerek, hanem négy
**Amerikában ezt úgy csinálták, hogy a biztosítótól folyton hívogatott egy nő és depresszió tesztet vagy mit csinált velem telefonon keresztül (akkor még nem voltam depressziós, haha)
***ha ez tényleg igaz, akkor mi büszkén verhetjük a mellünket, hogy ketten is megcsináltuk
***ha ez tényleg igaz, akkor mi büszkén verhetjük a mellünket, hogy ketten is megcsináltuk
A kapálás az szuper ötlet a válság megoldására :D.
VálaszTörlésÉn abba menekülök, tényleg. Na jó, gyomlálásba. Két perc vakarászás a paprikatövek közt, és lehiggadok, mint a befüvezett orangután.
:DD
VálaszTörlésigen, a mozgás (a kapálás szerintem elég jó sport) tök jó gyógyír mindenre. mondjuk én azért voltam már egészen katatón depressziós, az nem jó dolog.
épp megint az Iskola a határont olvasom, és amikor olvasom, mindig úgy érzem, hogy a világ legjobb könyve. De a spenótos is jó lehet, majd megkeresem.
VálaszTörlésGondolom, hogy nem fog semmi ilyesmi vigasztalni, de nálunk a másfél évnyi korkülönbség is okozott időnként nehézségeket - hasonlókat is és másféléket is. Az viszont simán csak szörnyen vicces volt, amikor megkérdezték, hogy mindkettő fiú-e (V. a még nem értékelhető hajmennyiséget ellensúlyozva rózsaszín szoknyácskába), aztán mikor mondtam, hogy nem, akkor azt kérdezték, hogy de ikrek-e és mikor azt mondtam, hogy az sem, akkor még azt kérdezték, hogy de egypetéjűek-e. És ehhez hasonló szürrealitás többször, több kérdezővel is lejátszódott.
martine: hát, a kezdetek miatt már nem szorulok vigasztalásra, az már történelem. de tényleg eszméletlen nehéz volt két csecsemőt ellátni, nagyjából pont olyan nehéz, mint ahogy ez a nőci küszködött ezzel.
VálaszTörlésmost viszont már örülök nagyon, hogy a gyerekeim ikrek: iszonyat nehéz lehet egy két-három évessel terhesen, meg szoptatósan, huh.
persze a kis korkülönbség gyerekek között nyilván mindig nehéz, de szerintem elmesélhetetlenül nehéz két csecsemővel egyszerre.
az emberek meg tiszta hülyék, világos:)
Az iskola a határon jó, de én annyira azért nem imádom, voltak jóval nagyobb hűha élményeim könyvekkel.
Nem olvastam ezt a könyvet (szándékosan), mert már a cime idegesitő. Akárkit kérdeztem francia kapcsolatokkal, hogy a francia gyerekek tényleg "jobbak-e" a többieknél, mindenki csak röhögött, mekkora bullshit az egész és micsoda marketing fogás. Több vegyespárost ismerünk (hol az anyuka a magyar, hol az apuka) és mindenki megerősitette, hogy a franciák korántsem végeznek olyan jó munkát, mint hirdetik, sőőőőőt.
VálaszTörlésegészen biztos, hogy sok minden nem úgy van, ahogy a nő leírja, meg aztán eleve a francia nevelésként említett valami nyilván a felső-középosztályra vonatkozik, ugyanakkor engem elsősorban a kultúrsokkos vonatkozásai miatt érdekelt a könyv, meg amúgy is, szerintem fikciónak is megállja a helyét, szórakoztató.
VálaszTörlés"mekkora bullshit az egész és micsoda marketing fogás."
VálaszTörlésde mit marketingelnek vele? a franciákat? vagy a francia bölcsiket?:)
A franciákat, aha. Nem minden nemzetnek olyan ócska a marketingje, mint a magyaroké. :D
VálaszTörlés(Mondjuk a véleményemet valószinűleg befolyásolja erősen, hogy nem birom a franciákat valahogy, mindegyikük akiket ismerünk olyan... furcsák. Biztos van ellenpélda, de még nem találkoztunk velük.)
hát, nem tudom. és gondolod, hogy a csaj az egészet megrendelésre írta?
VálaszTörlésamúgy nekem annyira azért nem tetszik minden amit a francia nevelésről ír, tele van nagyon merev gyereknevelési elvekkel (és nem mellesleg azért utal rá a csaj, hogy sokan verik is a gyerekeket), de persze vannak jó ötletek is benne. én egyetlen franciát sem ismerek, viszont Párizst nagyon szeretem; szóval szerintem ez egy jól megírt, érdekes könyv, függetlenül attól, hogy a franciák valóban így nevelik-e a gyerekeiket. de majd egyszer írok róla, csak megint agyhalott vagyok.