Épp akartam lelkendezve mesélni, hogy végre kezd könnyíteni az életemen az ikres lét és már eljátszanak egymással (igaz, csak ha nem a lakásban vagyunk): valamelyik nap például Marcival kint ültünk a földön és olvastunk, amíg ők falevélből dombot építettek, teljesen meglepő volt, hiszen két és fél évig semmilyen tevékenységet nem végeztek az én asszisztálásom nélkül; de aztán tegnap a játszótéren elkezdték kavicsokkal betömni a fülemet, mondván, ezzel meggyógyítanak, majd, miután meggyógyultam, bemásztak az ölembe mindketten és ott vihorásztak, amíg haza nem jöttünk.
Persze az egész játszótér rajtunk (rajtam, inkább) röhögött, mondjuk nekem állatira tetszenek ezek a szerepjátékaik, Léna például ma reggel állítása szerint elment a boltba lisztet venni és utána sárga sütit sütött...
Jaj, meg azt is el kell mesélnem, hogy Marcus valami elképesztően jó megfigyelő: nemcsak minden bölcsis gyerek nevét tudja, de messziről is felismeri a szüleiket(!) - bezzeg a szülők kábé azt sem tudják, hogy az én gyerekeim oda járnak, sőt, a gyerekeik is Marcilenának hívják mindkettejüket, na ez az ikerség nagy hátulütője -, illetve tegnap délután, mikor jöttünk haza, meglátta a házunkban lakó gyerekorvos kocsiját és felkiáltott, hogy dottornéni autója, teljesen megdöbbentem.
Az olaszuk is sokat fejlődött most megint, egy csomószor olaszul válaszolnak kérdésekre, Léna számolni is szokott olaszul, cuki. Kár, hogy nem maradunk még egy évet, milyen jól megtanulnák a nyelvet: úgy látom most kezdenék használni, mert az világos, hogy már mindent értenek.
És még azt is szeretném elmondani, hogy tulajdonképpen szexuális felvilágosítást tartottam nekik valamelyik nap, de most ezt már nincs időm kifejteni, mindenki képzelje el.
PS.: Szerintem a szereteten és a biztonságon kívül a legnagyobb ajándék egy szülőtől a gyerekének a kert. Gyereket várók, ne feledjétek szavam, így három év után tisztán látom, hogy a gyerek természetes közege a fák és virágok közt van, költözzetek kertes házba (vagy vidékre).
Én jelenleg a lelkem is eladnám egy kertes házért.
PS.: Szerintem a szereteten és a biztonságon kívül a legnagyobb ajándék egy szülőtől a gyerekének a kert. Gyereket várók, ne feledjétek szavam, így három év után tisztán látom, hogy a gyerek természetes közege a fák és virágok közt van, költözzetek kertes házba (vagy vidékre).
Én jelenleg a lelkem is eladnám egy kertes házért.
Ezen a kertes ház témán én is egyre többet gondolkodom örök városi létemre, de mióta külföldön meg csak kertes házakban laktunk, kezdjük megszokni. Sajnos nekem nem a természet jut eszembe elsősorban a kertről, hanem az, hogy nincs szomszéd, vagy legalábbis kellő távolságban.
VálaszTörlésmert neked már nagyobb gyereked van. és igen, az is fontos, hogy az ember a lehető legkisebb dózist kapja a szomszádokból.
VálaszTörlés