Majd kirándulunk otthon is.
Hova? Békéscsabára?
Hát, ott van Szentendre...
Meg Orbán Viktor is. Orbán Viktor is ott van.
Hú, tényleg. Fúj.
Kicsit jobban vagyok - meg valahogy kicsit rosszabbul -, azt hiszem azért, mert elkezdtem pakolni, bezúztam a gyerekruhák nagy részét. (Most az a terv, hogy szegény Marci kétszer fordul a kocsival - egy út 12 óra, hogy tudtuk mi ezt a gyerekekkel lenyomni télen, elképesztő -, mi meg hárman repülünk majd (a repülőtéri nehézségeket most inkább nem szeretném elképzelni).
Szerintem ez az egész nálam gyászreakció minden egyes költözésnél - tudom, már unalmas, hogy folyton meg akarom fejteni, miért érzem magam szarul a kilencszázhuszonötödik költözéskor, pedig tulajdonképpen pofonegyszerű -, teljesen el vagyok kenődve, nincskedvemhazamenni nincskedvemhazamenni nincskedvemhazamenni.
Marci szerint rosszul csinálom, mert lelkesednem kéne a jó dolgokért, amik otthon várnak (melyek ezek?) - persze nálunk az a felállás, hogy nekem mindig mindentől jól kell lennem és akkor Marci is boldog; ha a gyengeség bármilyen jelét mutatom, akkor fel van háborodva, eh, nem jó ez így.
Otthon egyébként egy csomó félelmetes dolog van: például a munkakeresés, ami öt év nemdolgozás után bizony aggasztó, meg persze rettegek attól is, hogy nyilván már agyhalott lettem, a múltkor sem jutott eszembe az összes határozott névelős szabály, hiába, aki nem tudja, az tanítja.
Ó, rengeteg jó oldala van Magyarországnak. Jó az egészségügy, jók az ovik, van egy csomó hely, ahová lehet menni kirándulni Pest közelében, rengeteg a kisgyerekes program, fesztivál, ott vannak a rokonok, régi barátok, van négy évszak, a BKV sűrűn jár és mindent lefed, sok a mozi, a szinház, rengeteg helyen lehet kikapcsolódni. Én alig várom novembert, komolyan. :)
VálaszTörléshát, nekem pl a rokonok része egy nagyon fájó pont, ez is az egyik, amiért utálok hazamenni
VálaszTörlésdrága Molly...ne parázz már annyit...most először alig értelek (illetve ez nem igaz, kicsit igen)...utaztál a világban ikerterhesen...kínlódtál texasban az ikrekkel akik még kicsit voltak minden segítség nélkül, itt pedig két nyelv is segítségedre lesz és hát azért nem olyan szörnyű ez a budapest no... minden változás nagyon rossz azt hiszem, de ez a hazajövés egyszerűen kell neked hogy elengedj dolgokat, fájdalmakat...
VálaszTörlésMegértem, hogy nem akarsz hazamenni, de azért tényleg lenne sok elönye az otthonlétnek, föleg, ha a magánytól, azaz bezártságtól,meg a nemdolgozástól szenvedtél sokszor.
VálaszTörlésA babázástól leamortizálódott agysejtek felfrissülnek, ez tapasztalat. Másrészt meg nem biztos, hogy örökre otthon fogtok maradni és talán OV se tart már sokáig :)
dióhéj: "minden változás nagyon rossz azt hiszem" - na,hát érted te, egész pontosan ez a bajom. persze a változás nem tisztán rossz, mert egyben nagyon izgalmas is, de nehéz.
VálaszTörlésFlamingJune: persze, hogyne, alig várom, hogy dolgozhassak, ugyanakkor rettegek is a "régi-új" élettől - és titkon attól, hogy már nem tudok megfelelni -, arról nem is beszélve, hogy a gyerekek+munka őrület az valószínűleg sokkal nehezebb, mint a "csak" gyerekek.
ja, Partnak még elfelejtettem mondani, hogy én úgy látom, az olasz egészségügy az nagyjából olyan, mint a magyar: szakorvosi vizsgálatokra hónapokat kell várni, amúgy meg az egész olyan középszar.
VálaszTörlésValamiért azt gondolom, hogy minden szarsága ellenére az itthonlétnek a gyerekek fogják megláttatni veled a jó oldalát, mert az ovi tényleg jó és az is, hogy egy nyelvet beszélnek majd a barátaikkal és tutira nem fogtok sokáig itthon ülni, csak pont addig, hogy majd megint utálj elköltözni. Angol tanárként pedig munkád egészen biztosan lesz, akár pályázhatnál is, mert rengeteg tanárt keresnek, nézz körül a közigallas.hu-n.
VálaszTörlésja, én egyáltalán nem akarok tanítani, én már akkor pályaelhagyó voltam, mikor Marci elvitt Triesztbe, szóval dehogy, isten ments, a tanítás a legutolsó, amit csinálni szeretnék. az a tíz év az arra volt elég, hogy tudjam, hogy mit nem szeretnék csinálni;)
VálaszTörlésLángos, tejföl, kisfröccs, emberek, ennyi kell! :-)
VálaszTörlés